Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'100 Horusitzky Henrik a dőlésirányt követik s így az aránylag meredekebb lejtőkön sem kell attól tartani, hogy a vízszivárgásokat vezető réteglapok csuszamlási felületté alakuljanak. A márga éles tektonikai sík mentén támaszkodik neki a Gellérthegynek, mely sík mentén a márgarétegek felhajlanak s egy kis szinklinálist, vápát alkotnak. A Tabán-lejtőkön a márga felett tekintélyes vastagságban halmozódott fel a budai márga és lösz keverékéből álló forgatott feltöltés és kultúrtörmelék, a történelmi időkben végzett terrasszirozási munkák következtében. A Tabánon keresztülhúzódó ördögárok völgye egész kiterjedésében feltöltött terület, s a feltöltés oly vastag, hogy fekiijét helyenkint 6 méteres fúróval nem lehetett elérni. E völgy természetesen talajvízzel van telítve, annyira, hogy a Bethlen-udvar alapja már talajvízben áll. Hegyszerkezeti szempontból itt is utalnom kell arra, hogy a Tabánon áthúzódó és a Naphegyet a Várhegytől elválasztó Ördögárok-völgy annak a törésrendszernek köszönheti keletkezését, melyhez a Gellérthegy-peremi thermális törésrendszer is tartozik és a hévvízkutatásokat az ördögárokvölgy környékén is indokolja. A tabáni beöblösödés kialakításában a Gellérthegy északi pereme és a Naphegy déli vége közti nyugat-keleti irányú kereszttörések könnyítették meg az erózió munkáját. Az egyik ilyen kereszttörésrendszer hasadéka nyitja meg a Szent Imre-fürdő hévforrásának útját is. 1935. év januárjában Szendy Károly polgármester úr felszólítására a Székesfővárosnak Tabán földtani viszonyaira vonatkozólag szakvéleménnyel szolgáltam, melyben részletesen vázoltam a fenti földtani viszonyokat. (389-a.) Itt ismételten hangsúlyoznom kell az Ördögárok-völgy thermáls törésrendszer jellegét, melyre először Horusitzky Ferenc (390) mutatott rá, s ami a tabáni hévvízkutatás számára kitűnő kilátásokat biztosít. 4. Az I. kerület lejtői és sík területei. Mint az I. kerület eddig tárgyalt területeinek, az összes lejtőknek és a Vérmezőt és környékét elfoglaló kiszélesedő völgyszakasznak is a budai márga alkotja a feltöltés, vagy alluviális hordalék alatt fekvő alapját. Egyes fúrások a márga alatt a dolomitot is elérték. A Döbrentei-téri parkban, a 2. számú fúrás feltárta a dolomitot az Adriai tenger szintjéhez viszonyítva + 4.42 és — 45.78 m mélységben. A Szent Imre-fürdő előtti fúrás (12. számú), ugyancsak a tengerszinthez viszonyítva — 41.93-tól — 94.83 m-ig hatolt bele a dolomitba. A Szent Imre-fürdő nyugati sarkában (20. sz. fúrás) a tengerszinthez viszonyítva + 50.00 és + 12.40 m között tárt fel a fúró dolomitot és dolomitport. A Várkerti fúrásban (50. sz. fúrás) a budai márga c'olomit feküjét 1. a függelékben.