Hidrológiai Közlöny 1937 (17. évfolyam)

Farkass Kálmán: Budapest székesfőváros vízellátásának egyes mérnöki szempontjai

70 Farkass Kálmán rús légitámadás után használatba óhajtanánk venni, úgy ezzel esetleg nagyobb közegészségügyi veszélyt idéznénk fel. Ami a terrasz-vizeknek utca- és parklocsolás szempontjából való esetleges igénybevételét illeti, úgy arról lehet ugyan beszélni, de városgazdasági szempontból egy ilyen szándék a vele járó nagy költségek miatt nem valósítható meg. Ebben az esetben ugyanis nem a víz minősége lenne a döntő, hanem ettől teljesen elütő városgazdasági kérdések. Ami a harmadsorban említett Kőbánya alatti vizeket illeti, úgy azoknak a jelenléte úgy az vizimérnökök, valamint a kútfúrással foglalkozók előtt is már évtizedek óta ismeretes. Dé ismeretes előttük az az ádáz versengés is, amely a Kőbányán települt nagy gyári vállalatok, főleg pedig az ottani öt nagy sörgyár között ennek a víznek a hasznosítására már évtizedek óta folyamatban van. Igaza lehet dr. Vitálisnak abban, hogy ezen a területen napi 15.000 m

3 vizet — sőt ennél többet is — lehetne termelni, de bizonyos az is, hogy az ott települt gyárak az összes kitermelt vizet igénybeveszik, illetve arra igényt tartanak. A főváros Vízművei az említett vízmennyiségre, a szintén fővárosi területen működő és gazdaságilag fontos ipartelepek érdekeinek kockáztatása nélkül nem teheti rá a kezét és így ezt a megoldást ki kell kapcsolni. Erről a területről a jelenleg kitermeltnél számbavehetőleg nagyobb vízmennyiség biztosítására, az ottan fennforgó körülmények ismerete mellett nincsen kilátás, sőt semmi támpontunk nincsen, amely ilyen irányban nagyobb reményekre jogosítana. Éppen ellenkezőleg, arra vannak adatok, hogy a régebben sokkal magasabb szintben jelentkezett vízállás az évek során fokozatosan süllyedt, ami arra mutat, hogy a vízhordó-rétegből időegységenként több vizet termeltek ki, mint amennyi természetes úton pótlódott. Általánosságban pedig szem előtt kell tartani azt a lényeges körülményt, hogy a székesfővárosi Vízmű továbbfejlesztésénél olyan vízmennyiségek vehetők csak figyelembe, amelyek arányban állanak egyrészt a Vízmű által már mostan szolgáltatható napi 300.000 m

3 vízmennyiséggel, továbbá arányban állanak azokkal a költségekkel is, amelyek bizonyos bővítési javaslatoknak a gyakorlatba való átültetésével természetszerűit járnak. Szerepet játszik ezeknél a kérdéseknél az igénybevételnél rendszerint jelentkező magánérdek is, amely a legtöbb esetben magán-