Hidrológiai Közlöny 1937 (17. évfolyam)

Társulati ügyek

t Társulati ügyek 30? A geológus tudományága természeténél fogva lehetőleg csak a nagy vonalakat nézi. Hogy általános képet kapjon, igyekszik a zavaró részletektől szabadulni, nehogy az történjék vele, hogy a fáktól ne lássa az erdőt, ö a földben és az azt alkotó kőzetekben hosszú idő történésének és bonyolult folyamatoknak eiedményét látja és miután ennek megértéséhez a rokon természettudományok segítségére szüksége van, azokból is leginkább csak az eredmények és azoknak is csak a lehetőleg leegyszerűsített lényege érdeklik ót. A geológus sokkal könnyebben állítja fel az elméleteket, de sokkal könnyebben el is ejti azokat. A kémikus ezzel szemben sokkal nehézkesebben mozog, sokkal latolgatóbb természetű, mert kísérletei folyamán lépten-nyomon tapasztalja, hogy egy-egy elméletileg a legegyszerűbbnek látszó dolog kísérleti végrehajtása rengeteg nehézségbe ütközik, mert a mellékkörülmények egy serege akadályozza azt. Állításomat a saját tapasztalatomból vett két példával akarom megvilágítani. A kalcium előállításának lényege, hogy klórkalciumot megolvasztunk, ami nem jár nagyobb nehézséggel és ezen keresztül elektromos áramot vezetünk. Természetesen gondoskodnunk kell arról, hogy az elektrolíziskor felszabaduló klór ne találkozzék a kalciummal és a kalcium ne jusson levegőre. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, csak röviden adom elő, hogy először Davy, majd Bunsen kísérelték meg a kalcium előállítását és Bunsennek sikerült is annyit előállítani, hogy a legfontosabb sajátságait sikerült leírnia. Lengyel Béla ezidőben Bunsen mellett dolgozott. Amikor visszajött és tanszékét megkapta, maga is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Hallomásom szerint körülbelül egy évig folytak a kísérletek. Volt is az intézetben egynéhány lencseszem nagyságú kalcium gömböcske. Mikor én az intézethez kerültem, újra hozzáfogtunk e kérdés tanulmányozásához és kétévi nehéz munkánkba került, míg a mellékkörülményeket annyira megismertük, hogy nemcsak véletlenül és nemcsak kis mennyiségben sikerült a kalciumot előállítani. Ma már gyárilag állítják elő azt. A rádióaktív testek mennyileges mérésének lényege, hogy a rádióaktiv sugarak a levegőt elektromosan vezetővé teszik és az így elért vezetőképesség nagyságát mérjük. Erre, a legtöbb esetben egy igen egyszerű eszközt, egy fémlemezes vagy kvarcszálas elektroszkópot használunk és osztályzattal ellátott távcső vagy mikroszkóp segélyével figyeljük a lemez vagy kvarcszál mozgási sebességét. Amikor az első ilyen készülék a kezembe került, akkor az akkori intézetünk kétféle volt. Egyik része még a múzeumkörúti természetrajzi épületben lévő eredeti helyén volt és én a hallgatóság egy részével a II. számú kémiai intézet mostani helyiségeinek egy részében a műegyetem általános kémiai intézete által elhagyott helyiségekben ütöttem ideiglenes tanyát. Abban az időben a műegyetem két fizikai intézete még ugyanazon épületben volt és én bármikor, két intézet fizikusaival konzíliumot tarthattam a rakoncátlankodó készülék fölött. így is hosszú ideig tartott, míg a készülékkel annyira amennyire, használható adatokat tudtam kapni. Ezzel a készülékkel Buziás-fürdőn jártam. A buziási szénsavas víz rendkívül bő vastartalmú és a kádakban lévő, valamint az azokból elfolyó vízből nagymennyiségű vasoxid válik ki. Ebben a vasoxidban egy emanációt termelő rádióaktív anyagot találtam. Az emanáció sokkal hoszszabb életkorú volt, mint a tórium vagy pláne az aktiniumemanáció életkora, viszont a készülék szolgáltatta adatokkal nem lehetett eldönteni, hogy rádium-