Hidrológiai Közlöny 1937 (17. évfolyam)

Társulati ügyek

300 Társulati ügyek ter, most a szakmunkás alkotja a munkásság előkelőségét. Ma nagyon sok olyan munkás van, aki valamilyen gép vagy tömegcikk egy-egy alkotórészének előállítására dolgozza be magát és egész életén át mindig csak azt csinálja. Az ipari téren ez be is válik, mert a csapágyra rá tudja szerelni a hozzáértő a kereket és erre az abroncsot; a csapágyba beilleszteni a tengelyt és erre rászerelni a kocsivázat. A kocsifényező el tudja végezni a maga munkáját a nélkül, hogy a csapágy szerkezetét ismerné, de bábeli zűrzavar keletkeznék, és végül is megakadna a tudományos munkásság, ha mindenki csak egy legszűkebb kis munkakörbe dolgozná be magát, mert a szellemi munkák részletes eredményeit nem tudjuk úgy összeállítani, mint ahogy a különböző szakmunkások készítette alkotórészekből összeállítják az órát. Ma már lehetetlen, bármilyen lángelme legyen valaki, hogy — miként Goethe •— lánglelkü költő, egyidejűleg elismert természettudós és országos kormányzó politikus legyen. Ma már az egyes tudományágak, sőt azok részleteivel való foglalkozás is egész embert kíván, sőt legtöbbször azt látjuk, hogy nagyobb horderejű kérdéseket csak egymással társult szakemberek képesek megoldani. A színképelemzést például a kémikus és a fizikus Kirchhof a fizikus Rutherford és a kémikus Soddy oldották meg és az előmunkálatokat, amelyek e megoldáshoz vezettek, a kémikusok és fizikusok egy serege végezte. Külföldön gyakori dolog, hogy egy-egy kérdés megoldására két vagy több szakember társul egymással és egy-egy közlemény közös név alatt jelenik meg. Nálunk sajnos ez a szokás nem tud meghonosodni. Külföldön szokásos ezenkívül, hogy a szakember egy-egy kérdés megvitatására ügynevezett kollokviumokon jönnek össze és gyakran megesik, hogy egy-egy kérdés megvitatása többször megismétlődő többórás kollokviumon intéződik el. Vitán felül áll, hogy az élőszóval való tanítást, vagy az előadást nem tudja öriöninagában pótolni a könyv, vagy az értekezés, bármilyen tökéletes legyen az előbbi, vagy bármilyen világosan légyen megírva az utóbbi. Ez a tapasztalati tény vezette azokat, akik szakosztályunkat megalapították. Az itt elhangzott előadásokkal és folyóiratunkkal máris szép eredményeket értünk el úgy ki, mint befelé, de ha a mai kor rohanó iramával lépést akarunk tartani, ugy nem lehet itt megállanunk, nem szabad megelégednünk egyszerűen az előadás meghallgatásával, rá kell térnünk nékünk is a vitaestélyek bevezetésére. Még az egy tárgykörrel foglalkozók is sokszor hosszabb ideig vitatkoznak, míg egy nevezőre jutnak, míg egymás gondolatmenetét megértik, annál nehezebb a helyzete az egy közös kérdéssel foglalkozó különböző szakembereknek, mert egészen más a gondolatmenete az egyiknek, mint a másiknak és érdekes, ez már a kezdő hallgatóknál is kifejlődik. Nékem alkalmam volt bölcsész-, orvos- és gyógyszerészhallgatókkal foglalkoznom és a kollokviumokon meg a gyakorlatokon tapasztaltam, hogy egészen más az egyik fajta hallgatóság gondolatmenete, mint a másiké és az előadott anyag egyes részleteit az egyikfaita hallgatóság, a másikat a másik érti meg nehezebben vagy könnyebben. Természetes, hogy ez az irányított gondolkozást mód méginkább kifejlődik a különböző szakembereknél. Így például óriási különbséget látok a magam és szakosztályunkban lényeges szerepet játszó egyik tudományág, a geológia művelőinek gondolkodásmódja között.