Hidrológiai Közlöny 1937 (17. évfolyam)

Papp Ferenc dr.: Linczbauer Ferenc emlékezete

16 Papp Ferenc sek gyógyításánál; a gyomorfalak, máj s a lép keményedése esetében, váltóláz, fémmérgezéseknél, nehézkórnál. A képzett orvos vágya csillan elő abból az óhajtásból, mikor melegforrásainkat a gyögyhatás alapján rendszerbe akarja foglalni, azonban bevallja, hogy e tekintetben még nem áll rendelkezésére elegendő adat. Ebben a fejezetben sok eredeti megfigyelés, javaslat áll, olyanok, melyek részben megvalósultak. így a Szakosztályunkhoz, illetve a balneológiai egyesülethez hasonló testület megalakulását kívánja, hogy a gyakorló orvosok értesülhessenek a tapasztalatokról, tudományos értékű szakértekezések közlését tartja szükségesnek a szenvedő emberiség érdekében. Eredeti és sok tekintetben még ma is időszerű a VI. fejezet, melyben a fürdők igazgatásáról, vezetéséről szól. A szervezés, az irányítás szerinte csak a fürdők javát szolgálná. Orvosi és közigazgatási szervezettség fontosságát hangsúlyozza. Ez utóbbinál a közönség számára nem a kényszert, hanem a szabad elhatározásból fakadó rendre való nevelés szükségességét hangoztatja. A források érdekében való lenne a szerző szerint azok szakszerű tudományos vizsgálata is. Panaszolja, hogy „kevesen, vagy alig jönnek ide a határokon túlról; ezzel szemben sokszáz hazai jómódú ember megy külföldi fürdőbe, jóllehet ugyanolyan, vagy még jobb itthon is van". Valljuk be, hogy ez volt a helyzet azóta egész a legutóbbi évekig! Különösen nehezményezi, hogy a budai források sorsa mostoha, jóllehet a fővárosban vannak, melyek, ahogy ő írja, Pestről is könnyen megközelíthetők hajón; e tekintetben tehát 100 évvel ezelőtt jobbak voltak az állapotok mint ma, mikor az átkeléses hajóforgalmat agyonsegélyezett hajóvállalatunk évek óta nem látja el. Kiemeli a szakközlemények megjelenésének a fontosságát, mert szerinte csak így szerezhetnek ezekről tudomást. Külön fejezetet szentel egy felállítandó központi szerv, központi fürdőigazgatóság érdekében. Ennek feladata lenne őrködni a fürdők korszerű berendezése, tisztasága fölött, hogy a fürdővendégeket lehetőség szerint orvos irányítsa, feladata lenne az árak egyöntetű szabályozása, a főidényben magánosoknál megfelelő szállóhelyek szerzése, szorgalmazni, hogy a beteg orvosi rendelet szerint használja a fürdőt; emellett azonban a szabad orvosválasztás híve. E fejezet másik helyén a betegek és vendégek megfelelő szórakoztatásáról ír: „nem elég a jó konyha, pince, fontos a zene" — itt eszébe jut e e sorok öszeállítójának az az indián muzsika, amely több gyógyfür-