Hidrológiai Közlöny 1936 (16. évfolyam)

Weszelszky Gyula dr.: A budapesti hévvizek rádiumemanációtartalmának eredetéről

A budapesti hévizek rádiumemanációtartalmának eredetéről 7 Nem lehetetlen, hogy miként baritot, helyenként rádiumban dúsabb vegyületeket halmoz össze. Ez esetben meg volna a magyarázata annak, hogy miért éppen a Gellérthegy tövében fakadó források rádiumemanáció-tartalma a legnagyobb. A Gellérthegy főkőzete dolomit. Ebben a víz széles barlangokat tud vájni. E barlangok mélyen fekvő szakaszaiban a víz évszázadok óta rádiumban dúsabb iszapot halmozhat össze s ezen keresztülszivárogva, ettől nyerheti most rádiumemanáció tartalmát." „A józsefhegyi források útjoknak utolsó szakaszát márgán és kavicson keresztülszivárogva teszik meg. E laza kőzetben a forróvízben oldott gázoknak és ezzel a rádiumemanációnak is tekintélyes része elveszhet." „A két artézi kút újabb keletű lévén, ez adhatja magyarázatát, hogy vizük rádiumemanációban aránylag legszegényebb." Fenti feltevésemet megerősítették a Herkulesfürdőn szerzett tapasztalataim. Az itteni források egyrésze mészkőből, másik része kristályos palából fakad és van egy artézi kút is. A mészkőből fakadó források vízének rádiumemanáció-tartalma sokszorosan felülmúlja a kristályos palából fakadók, vagy az artézi kút vize rádiumemanáció-tartalmát. 1912-ben tapasztalta Ebler,

3 hogy a sziliciumoxid, vas és mangánoxid és más kolloidálisan kiváló üledékek nagy mértékben magukkal rántják a rádium- és toriumvegyületeket. E tapasztalatból kifolyólag annak a gyanújának adott kifejezést, hogy az ásványos vizek is a járataikban lerakódott ilyen üledékek felületén finoman eloszlatott rádiumnak köszönhetik rádiumemanáció-tartalmukat. Hasonló következtetésre jutnak H. Mache és M. Bamberger a Tauern-alagútban fakadó források és a gasteini hévforrások vize szolgáltatásánál szerzett tapasztalataik alapján. Dolgozatuk első részében az alagútban fakadó források vizével foglalkoznak. E források hőmérséklete, aszerint, amint az alagút bejáratához közelebb, vagy mélyebben fakadnak, kerekszámban 5 és 21 fok között változik és közülük egyeseknek meglehetősen nagy rádiumemanáció-tartalmuk van. Megállapítják, hogy a forrásokat az alagút felett magasan fekvő olvadó firnhó táplálja, és azt találják, hogy általában a hasonló körülmények között fakadó források közül a hidegebbek a rádiumemanációban dúsabbak, amiből azt következtetik, hogy e források vize, nem a járatokban, hanem a firnhó alatt levő 3 Ebler, Zeitschr. für Elektrochem. 18, 53? (1916).