Hidrológiai Közlöny 1936 (16. évfolyam)

Weszelszky Gyula dr.: A budapesti hévvizek rádiumemanációtartalmának eredetéről

6 Weszelszky Gyula mesgázok és rádiumemanáció, amelyek ha más utat nem találnak, a vízzel együtt törnek elő. 1910—1911. években

2 a budapesti és Budapest-környéki hévizek radioaktivitását vizsgálva azt találtam, hogy ezek közül a Szent Gellért-hegy körül fakadó források rádiumemanációban leggazdagabbak. A tapasztalat az itt észlelt egyéb körülményekkel együtt határozottan ellentmond Gautier elméletének, mert ha hévízeink részben nagy mélységből gőz alakjában feltörő és a felsőbb rétegekben sűrűsödő vízből állanak és a rádiumemanáció ezzel a vízzel kerül a forrásokba, akkor a vizek rádiumemanációtartalma és azok hőfoka között összefüggést kellene találnunk; vagy a magasabb hőfokú vizet szolgáltató forrásoknak, vagyis azoknak, amelyek több ilyen mélységbeli melegebb és kevesebb felszínről eredő hidegebb vizet szolgáltatnak, rádiumemanációban gazdagabbaknak kellene lenniök, mint az alacsonyabb hőmérsékletűeknek. Fel lehetne ugyan tételezni azt, hogy a gázalakú emanáció a föld felsőbb, repedéses rétegeiben a melegebb vízből könnyebben elvész, mint a kevésbbé melegből, de ennek ellentmond, hogy a margitszigeti és a városligeti artézi kutak vize, melyek közül az első 118, a második közel 1000 méterig csövezve van, amelyeknél ez. a feltevés nem állhat fent, rádiumemanációban legszegényebbek. Tapasztalataimat annak idején szószerint a következőkkel magyaráztam: ..Hogy ezek (a Gellérthegy körül fakadó források) ernanációtartalmukat honnan veszik, arra természetesen határozott feleletet adni nem tudok. A forrásokat környező kőzeteket rendszeresen eddig még nem vizsgáltam. De tisztán üledékes kőzetek lévén, nem valószínű, hogy rádiumban bővelkedjenek." ,,A vulkanikus kőzetek közül az eddigi vizsgálatok szerint rádiumban leggazdagabb a gránit. Lehet, hogy a források ágyát alkotó kőzeteknek alapja rádiumban dúsabb gránit s innen a rádiumemanáció. Azonban egyrészt eddig olyan rádiumban dús gránitot, mely annyi rádiumemanációt tudna adni, amennyi a vizsgált, emanációban dúsabb források vizében van, tudtommal nem ismerünk, másrészt a gránit tömör kőzet lévén, az emanációt bezárva tartja, tehát ez magában nem magyarázza meg a jelenséget. Azonban, mint azt már említettem, itt meg van a lehetősége annak, hogy a nagy mélységben a magas hőfokú és nagy nyomású víz a kőzeteket átkristályosítja, egyes alkotórészeket kilúgozva, másutt lerakja. 2 Weszelszky: A budapesti hévizek radioaktivitásáról és eredetéről. Mathematikai és Természettudományi Értesítő. XXX. kötet, 2. füzet.