Hidrológiai Közlöny 1936 (16. évfolyam)

Weszelszky Gyula dr.: A budapesti hévvizek rádiumemanációtartalmának eredetéről

A budapesti hévizek rádiumemanációtartalmának eredetéről. Irta: Weszelszky Gyula. Már a század elején, amikor rájöttek, hogy egyes ásványos vizekben aránylag nagyobb mennyiségű rádiumemanáció van oldva és ez ásványos vizek nagy része olyan környezetben fakad, hogy bajos feltételezni, hogy a benne oldott emanációt, a vele érintkező tömör kőzetekből közvetlenül átvehesse, felmerült az a kérdés, hogy honnan ered, milyen úton kerül az ilyen vízbe az aránylag nagyobb mennyiségű rádiumemanáció. 1906-ban Gautier

1 egy elméletet állított fel, amellyel a hévizek egy részének keletkezését és a bennük oldott rádiumemanáció eredetét akarja megmagyarázni. Gautier kísérletei szerint a mélységbeli kőzetek 200—400 foknyi hőmérsékletre hevítve légüres térben vizet szolgáltatnak, éspedig: egy kilogramm gránit 7.35 g Ez alapon számítva a gránitnak egy köbkilométeres kockája ilyen körülmények között 25—30 millió tonna vizet tud szolgáltatni. A föld lehűlése közben állandóan zsugorodik, ennek következtében szilárd kérge folyton ráncosodik. Egyes részei kitolódnak, mások ismét a folyékony magmába merülnek, vagy a folyékony magma nyomul annak rései közé. Ha e folyamat erőszakosan történik, úgy a gyors felmelegedés következtében hirtelen felszabaduló gázok és gőzök nyomására vulkanikus erupció következik. Ahol a folyamat lassú egyenletességgel megy végbe, ott a vizgőz a kőzetek likacsai között és repedéseken felfelé törve lehűl és helyenként, mint hévíz kerül elő. A vízzel együtt gázok is szabadulnak fel, köztük széndioxid, szénmonoxid, mocsárgáz, nitrogén, neporfir ophit lerzolit 12.40 „ 15.60 „ 16.80 „ vizet ad. 1 N. b. Gautier: La Génese des Eaux Thermales. Ann. d. Mines 1906.