Hidrológiai Közlöny 1936 (16. évfolyam)

Szakosztályi ügyek

160 Társulati ügyek előadásával kapcsolatban újra napirendre tűzték e kérdést, kiderült, hogy azzal a városi mérnökök szövetsége is foglalkozik és már két minisztérium is érdeklődik az ügy iránt. A másik példa, Pécs város vízellátásának és csatornázásának kérdése, amely a szakosztályunk által felkért, és a vízügyi tanács kérdésében teendő előterjesztés kidolgozásával foglalkozó bizottság ülésein többször szóba került. Pécs városának már a rómaiak alatt is volt vízvezetéke. Ezt később a törökök megújították, de ez nem volt a házakba bevezetve, csak a tereken és az ezektől távolabb fekvő utcakereszteződéseknél voltak közkutak, török időből származó nevükön „Sandervárak". Innen hordta a lakosság az Ivóvizet. Fiatal koromban még megvolt ez a vízvezeték, de már felvetődött egy rendszeres vízvezeték létesítésének és a város csatornázásának kérdése. Erre a városi Közgyűlés, az akkori korszellemhez híven, kiküldött egy bizottságot a kérdés tanulmányozására. Ez a bizottság egy kis európai körutat tett, tanulmánya eredményéről terjedelmesen beszámolt, a beszámolót a városi tanács kinyomatta és ezzel az ügy befejeződött. A múlt század kilencvenes éveiben azután szennyeződött a régi vízvezeték, a városban hatalmas tífuszjárvány pusztított, mire a kormány egy új vízvezetéknek zárt időn belül való létesítésére utasította a várost és ez minden külön tanulmány nélkül, az akkori, budapesti Zellerin céget bízta meg a vízvezeték elkészítésével. Mint érdekességet említem fel, hogy nem sokkal a vízvezeték létesítése előtt aszfaltozták a belváros két főútvonalát. Büszkék is voltak erre. A vízvezetéki csövek lefektetésekor terrrtészetesen egy vékony csíkot vágtak az aszfalton. Ennek újbóli aszfaltozását azzal az indokolással törölték a költségvetésből, hogy úgyis csatornázni fogják a várost és akkor megint fel kellene bontani az aszfaltot. A csatornázásra azonban jóidéig nem került sor, a kivágott csíkról ellenben állandóan sárral vagy porral vonódott be az aszfalt, úgyhogy végül mégis csak kijavították az aszfaltot. A háború utáni nyomorúságos időben azután megcsinálta a város azt, amit a boldog béke, a polgári jólét idejében elmulasztott, megnagyobbította a vízvezetéket és részben megcsinálta a csatornázást. Egyébként, hogy még egy példát említsek, Vác városa is, már a háború előtt foglalkozott vízvezeték létesítésének kérdésével. Itt is egy bizottságot küldtek ki a kérdés tanulmányozására. A bizottság tagjai voltak: a polgármester, egy kanonok, egy ügyvéd és a városi mérnök, aki elismert műépítész. Ott is a vízvezetéket a háború után csinálták meg, amikor a tanulmányi bizottság tagjai, részben már nem éltek, részben már semmi befolyásuk nem volt az ügy elintézésében. Az imént a korszellemre hivatkoztam, de a korszellem, éppúgy, mint a gyakran használt ösztön kifejezés csak egy szó és éppúgy, mint az ösztönről az újabb vizsgálatok kiderítették, az úgynevezett korszellem is valószínűleg számos összetevőre bontható szét. így a korszellemnek is egyik rúgója a létért való küzdelem. Egyetemi hallgató és kezdő tanársegéd koromban Magyarországnak két magyar egyeteme és egy műegyeteme volt. Az akkori műegyetem összes intézetei a mostani böcsészeti kari épületek egy részében voltak elhelyezve és ezekben bőséges hely állott az akkori hallgatók rendelkezésére. Akkortájt öt-hat elsőéves vegyészmérnök-hallgató lézengett a laboratóriumokban és évente