Hidrológiai Közlöny 1936 (16. évfolyam)

Szakosztályi ügyek

TÁRSULATI ÜGYEK. I. Évzáró ülés. Jegyzőkönyvi kivonat a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1936. évi január hó 29-én tartott évzáró üléséről. Elnök: Weszelszky Gyula. Jelen van 26 tag és 6 vendég. Elnök a Magyar Hiszekegy elmondásával megnyitja az évzáró ülést, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Pdvai-Vajna Ferencet és Vigh Gyulát, majd megtartja elnöki megnyitóját. Tisztelt Évzáróülés! Inter arma silent musae, mondja a római költő, de mondását a való élet már régen megcáfolta. Régi regős költészetünk éppen a háború alatt virágzott. Rákóczi korában született dalainkból még ma is merítenek zeneszerzőink. Verescsagin világháború-képei az orosz-török háború alatt keletkeztek és alig akad falu, a világháborúban résztvett országokban, ahol közvetlenül a háború után, nem állítottak volna föl hősi emlékszobrot. Sokkal inkább fedik a tények e mondást, ha azt átvitt értelemben fogjuk fel, ha azt a kulturális fejlődésre vonatkoztatjuk. A barbár betörések tönkretették a római kultúrát és évszázadokig tartott, míg az új kultúra a régi fokot elérte. A török dúlás Magyarország kultúráját rombolta szét és még utána sokáig gátolt bennünket abban, hogy a nyugati kultúrát utóiérjük. A világháború alatt és után végleg csődöt mondott e mondás, mert a technikai és tudományos élet, főként a természettudományok oly hatalmas fejlődést mutatnak, amilyet a legnyugodtabb békeévek alatt nem észlelhettünk. Nem akarom állításomat részletekkel bizonyítani, mert aki nyitott szemmel jár, maga ás látja azok igazságát, csak egy, bennünket közelebbről érdeklő dolgot akarok felemlíteni, azt, hogy szerény szakosztályunk is a háború alatt született. Tisztelt Évzáróülés! Én azt hiszem

1, hogy nincs ma ember, aki meg tudná mondani, mi az oka az imént felemlített jelenségnek. Legfeljebb annyit mondhatunk, hogy a kor szelleme hozta ezt magával. Hogy egy ilyen korszellemnek nevezett valami létezik, két, bennünket közelebbről érdeklő példával akarom igazolni. Két vagy három évvel ezelőtt egy szakosztályunkban elhangzott előadással kapcsolatban felvetődött egy vízügyi kérdésekkel foglalkozó szaktanácsadó szerv felállításának gondolata. Még magunk sem voltunk tisztában, milyen legyen a szervezete, milyen a hatásköre e tanácsnak, amikor megtudtuk, hogy tőlünk egészen függetlenül Farkas Imre főmérnök úr is foglalkozik hasonló kérdéssel. Akkor még kormánykörökben bizalmatlanul fogadták előterjesztésünket. A kérdés tovább érlelődött és amikor Papp Rémig mérnök úr