Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)

Dr. Jaskó Sándor: A Baradla-barlang jósvafői szakaszának karszthidrológiája

200 Dr. Jaskó Sándor keletkeztek, ami az Óriások hegyének a mennyezet beomlása által, létrejötte óta eltelt. A víz munkája által létrehozott két érdekes és eddig még nem ismert alakzatot is sikerült megfigyelnem. Az első ott képződik, ahol a csepegő víz finom lebegő agyagrészecskéket is tartalmaz. Itt a normális cseppkőhöz teljesen hasonló külalakú stalagmitok jönnek létre igen finom barlangi agyagból. Nem ritkák a több decimétert elérő agyagstalagmitok sem. A másik jelenség a Styx patak eltűnésétől nem messze, az alsó vízfolyás szikláin figyelhető meg. Az összes sziklafelületek csupaszok és mindenütt ujjbegyszerű benyomatokkal fedettek. (2. kép.) Pávay (5) több helyről ismertetett már ilyen „belül-felül" zárt üregeket, mint forgó gőzök-gázok nyomait. Jelen esetben a képződmények létrejöttét a járatot olykor teljes egészében kitöltő víz oldóhatásával is magyarázhatjuk, anélkül, hogy termális eredethez kellene fordulnunk. Ezt a feltevést támogatja a mélyedéses felületek felső határának vízszintes síkja is. Nem zárkózhatunk el azonban az elől a feltevés elől sem, hogy a párateít levegőből folytonosan kicsapódó vízgőzök is létrehozhatják és állandóan fejleszthetik ezeket a képződményeket. A Jósvafői ágban, ahol a sziklatörmelék nem takarja a feneket, találjuk a csupasz szálsziklában képződve a víznyelőket is, melyek régebben a Styx vizét a mélybe vezették, s jelenleg csupán az üregkitöltés tetején képződött másodlagos medrek által vezetett időnkénti csapadékvizek elnyelésére szolgálnak. A törmelék tetején képződött medrecskék néhol elég nagy eséssel szemközti irányba tartanak s a nyelőnél találkoznak össze. Szintezéssel azonban ki lehet mutatni, hogy az eredeti sziklafenék s az azt borító összefüggő fluviatilis lerakódások az egész járatban egyenletesen észak felé lejtenek s az Ördöglyuk nevű barlangrész felszinthe^ vezető beomlásánál érnek véget. Itt a járat fenekén igen jól fel ismerhető a hajdani patak hordaléka. A felszín közvetlen közelségét úgy a felmérés, mint a sok denevércsontváz, guanó stb. jelzik. Itt volt tehát a nyílás, ahol a Styx vizének túlnyomó része a szabadba ömlött. Több víznyelőbe leereszkedtünk, hogy kipuhatoljuk a mélyben folyó víz útját. A víznyelők észak, vagyis a felszín felé haladva mindig tágabbak és mélyebbek lesznek. Az említett kavicsgödör közelében három szűk hasadékon tűnik el a víz, melyekbe pár méterre be lehet hatolni. A „Mária-folyosó" alacsony csatornája