Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)
Szilágyi Gyula: Sajó Elemér emlékezete
Sajó Elemér emlékezete 7 Ebben a minőségében működését azzal vezeti be, hogy megírja Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában című tanulmányát. Életének ebben a főművében Széchenyi nagy eszméihez és Kvassay Jenő vízügyi politikájához kapcsolódva a változott idők és körülmények figyelembevételével vízügyi tevékenységünk alapelveit, kereteit szabja meg és nagy, mindenre kiterjedő vízügyi promrammot állít össze. Emlékiratának vezérlő elvei: nemzetközi helyzetünkre való tekintettel rugalmas keretek felállítása, gazdasági és pénzügyi viszonyainkhoz alkalmazkodás, rentábilitás és takarékosság, szociális és nemzetnevelő szempontok, fokozatos fejlesztés, az elért eredmények ismertetése, propagálása, külföldi kapcsolatok fejlesztése és az öszszes vízi-ügyeknek egy adminisztrációs központban egyesítése. Nagy műve megértésre talált: a legmagasabb hivatalos körök mint alapvető és mértékadó célkitűzést magukévá tették, a Magyar Tudományos Akadémia pedig dicsérő elismeréssel tüntette ki. Erős hittel és vas következetességgel fog azután hozzá programmja megvalósításához. Jól látja, hogy a súlyos gazdasági válság ideje nem alkalmas nagy gondolatainak intenzív megvalósítására, ezért egyszerre több vonalon az előkészítést, a tanulmányozást indítja meg. Elsősorban a víziközlekedés és az Alföld vízgazdálkodásának a kérdése foglalkoztatja. Tanulmányozó és tervező csoportokat állít munkához, bőséggel ontja magából magasröptű eszméit, munkatársait tanítja, serkenti, lelkesíti. Az eljövendő alkotások előkészítőjéül, az eszmék előzetes tisztítása céljából hazai és külföldi tárgyú tanulmányokat írat, s azokat a földmívelésügyi minisztérium vízügyi kiadványai sorozatában megjelenteti. Egymásután látnak napvilágot Az öntözésről, A magyar halászat, Újabb tanulmányok az öntözésről, A magyar szikesek című művek. Emlékének ez a rövid felújítása igen hiányos volna, ha nem szólanánk Sajó Elemérről, az emberről is. Jószívű főnök, páratlan szorgalmú tisztviselő, végtelen szerény ember volt, szeretetreméltó egyénisége, szives közvetlen modora, kedves mosolya mindenkit lebilincselt, aki közelébe jutott. Kimagasló érdemeiért a hivatalos elismerés fiatal korában a koronás arany érdemkereszttel, később a III. oszt. magyar érdemkereszttel és a francia becsületrend lovagkeresztjével és rendkívül eredményes pályájának befejezésekor a II. oszt. magyar érdemkereszttel tüntette ki. Ks a hivatalos elismerés ékességei mellett körülvette őt barátai és tisztelői nagy táborának igaz szeretete és hűsé-