Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Szilágyi Gyula: Sajó Elemér emlékezete

8 Szilágyi Gyula: Sajó Elemér emlékezete ges ragaszkodása, ami melegen érző szivének a legnagyobb földi jutalom volt. Amennyire merészen ívelő és eredményes volt pályafutása, olyan megdöbbentő és tragikus volt hirtelen letörése. Az alkotni vágyás lázas iramában megáldozta önmagát eszményei oltárán. A külső látszat után ítélve erőteljes szervezete nem bírta a lázas, felőrlő munkát. Közvetlenül nyugalomba vonulása előtt, amikor széles látókörű egyénisége, magasan szárnyaló alkotó ereje, fegyelmezett és határozott kezdeményező képessége teljes méltánylást talált, és vízgazdálkodásunk terén igen fontos problémák megoldása várt reá, megdöbbentő hirtelenséggel összeroppant, íróasztala mellett kiesett kezéből a toll. Aggodalmasan figyeltük, hogyan küzd az alattomos kórral és már úgy látszott, hogy a lélek győzedelmeskedni fog, már ismét nagyszerű tervekről álmodott, azonban ebben a küzdelemben a lélek ugyan késznek, de a test erőtlennek bizonyult, a nagy terveket fogamzó agy s a nemesen érző szív megszűnt működni. A nemes harcot megharcolta, futását elvégezte. . . Az isteni szikra visszaszállt Teremtőjéhez, teste pedig ott nyugszik az őrszentmiklósi temető akáclombos dombja alatt a másik nagy vízimérnöknek, Kvassay Jenőnek a közelében. A sírhantja fölé boruló akácfáknak a metsző téli szélre megreszkető s majdan a tavasz lehelletérö virág- és lombdíszbe öltöző ágai altató dalt suttognak felette és ő álmodik tovább látnoki, bűbájos magyar álmokat, folytatását az ő prófétai látomásainak, amelyekben lelki szemei elé varázsolta a szebb jövőnek, az ígéret földjének a képét. Álmodik Nagymagyarországról, egységes vízrendszerről, hajózható folyók és csatornák szerves hálózatáról, kikötők sürgés-forgásáról, tikkasztó nyári melegben üdezöld öntözött rónákon boldogan daloló munkás magyar népről, a visszaszerzett Kárpátokban vízerőtelepek morajáról, álmodja annak a látomásnak a folytatását, amit a Legnagyobb Magyar lánglelke közel egy évszázaddal előtte már sejtelmesen meglátott. Nyugodj békében Sajó Elemér, álmaid felett őrködni fogunk s azoknak megvalósítását a magunk és utódaink számára szent kötelességünknek fogadjuk.