Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Adatok az Ipolyvölgy hidrológiájának ismeretéhez

52 Dr. Noszky Jenő Cserhát nyugati oldalán ismerhetők fel: úgy a Szanda vonulatban, mint Kiskér és Herencsény között. Az utóbbi részeken tényleges nagy vetők is vannak, több száz méteres nívódifferenciákat alkotva: mikor pl. a helvétien schliereket és az alsó tortónien andeziteket hozzák be a rupélien, vagy alsó cattien márgák csapásvonalába. Kisebb mértékben észlelni a hosszvetőket az Osztrovszki hegységnek Losonc vidéki bázisán. Azonkívül a Vepor déli oldalán fejlődtek ki erőteljesen annak határát igazán középhegységi mintákra szabdalván ki. A másik, az ÉNy-DK irányú keresztvető rendszer: a 22 hórás csapású, ú. n. salgótarjáni fővetőké, mely azonban távolabbi vidékeken 21—19 hórás csapásirányokban is jelentkezik. Ezek kora postlevantei. Ugyanis a bazalt takarók, illetőleg bazalttelérek széttördelésében is résztvettek. Hatásait a Börzsönyben, az Érchegység tövén (Burpatak, Selmecpatak), az Osztrovszkiban, a Veporban, (a Podrecsányi bazalttelér széttördelései) de különösen a salgótarjáni szénterület alaposan összetört és nem egy helyt több száz méteres nívókülönbségeket is felmutató területein észlelni jól. Kisebb mértékben érvényesülnek a Cserhátban. Ellenben a nyugatnógrádi területeken újból jelentős, rögformáló szerepük van. A két, jellegzetes fővetőrendszeren kívül még eltérő irányú vető is akad, amely helyenkint szintén jelentőssé válhatik. így pl. a Romhány-Bánki: Ny-K irányú vető; a hidrográfiai hatásában, valamint Kriván-budalehotai, ÉD-i irányú nagy vető: az orogenetikus tektonikában. Vetőink azonban bármennyire jelentősek is általános geológiai és orotektonikai szempontból, de már pl. a hidrográfia tekintetében jóval kisebb szerepüek, mint az eddigi elgondolások, illetőleg magyarázatok elénk állítottak. Magának a szorosabb értelemben vett, Ipolyvölgynek, Ipolymedernek kialakítására egyik vetőrendszernek sincsen különösebb befolyása. A hatalmas, ÉNy—DK-i irányú keresztvetők egyenesen harántolják az Ipoly völgyet, jelezvén, hogy kialakulása, legalább is az Ős-Ipolyé, jóval régibb keletű, mint az övék. A mellékpatakok, illetőleg völgyek közül egyik-másik, pl. a szénsavas forrásokkal bővelkedő Burpatak (Nyugat-Hontban) legalább egy részében a keresztvetőre vezethető vissza. így a Selmecpatak középső része is, valamint a fent említett Romhány-bánki Lókospatak részlet. Azonban a legtöbb mellékvölgynél is — pl. a Tarjánpataknál keresztben, vagyis haránt szeldelik a kimutatható, nagyobb vetők a völgyeket. Még ha irányuk megfelelni látszik is az