Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Adatok az Ipolyvölgy hidrológiájának ismeretéhez

Adatok az Ipolyvölscy hidrológiájának ismertetéséhez 53 egyik-másik vetőrendszer csapásirányának — a pontosabb geológiai vizsgálatnál a tényleges vetődés hatása csak nagy ritkán mutatható ki bennők. Sokkal, de sokkal több a harántoló vető. így aztán ebből a szempontból gyakran említett, Nyugat-Nógrádi folyóvölgyek kifejlődésének magyarázatát erős revizió alá kell venni; úgyszintén a révükön kihozott vetőket is; amit majd pl. a Lókosnál a megfelelő helyen részletesen kísérlek meg kifejteni. Ellenben bizonyos, jelentősebb folyóvölgyek kialakulásában erősebb paleogeográfiai tényezők működtek közre, amelyekre szintén megpróbálok majd rámutatni. Az endogén erők létrehozta, tektonikai hatások mellett nem szabad szó nélkül hagyni az exogén erők legnagyobbikának, a denudációs-eróziós folyamatoknak a mi hidrológiai problémáinknál igen sokszor főtényezőszámba menő szerepét. Hiszen a külszín formája és így bizonyos mértékben a paleogeográfiai kialakulás is elsősorban az erózió munkáira vezethető vissza. Az erózió területünk zömén a miocén óta, sőt már egyes részein előbb is, tehát igen régóta működött. így hatása révén könnyen kimagyarázható az a nagyszabású denudációs lepusztulás, amely éppen a keményebb takarókkal nem, vagy csak kevésbbé borított ipolyvölgyi boltozatokból a lágyabblazább oligocén rétegsorozatokban oly erős, sokszáz méteres pusztítást, kimosást vitt véghez. Hiszen a terület keleti részén, a Béna— Pogányvári- és a Medvesplató roncsok között, amelyek tényleges hajdani összefüggése kétségtelen, a levantei időktől máig, a kemény 40—50 m vastag bazaltláva-takarókat is átvágva, 300 m-nél mélyebb völgyeket vésett be az erózió. Milyen hatása lehetett tehát, a legalább 5—6-szorta hosszabb idő alatt, amely a helvétien óta (sőt helyenkint még régebbi a működése) lefolyt, és mely szabadon működhetett a középső és felső Ipolyvölgyben. D. Az Ipolyvölgy paleogeogruphiai fejlődése és puleohidrographiája. Pozitív nyomokkal kimutatható fejlődéstörténete területünknek csak az újabb paleozoos korszakoktól kezdve észlelhető. Az ó-paleozoos, továbbá archaikus, stb. képződményeket létrehozó korokból nem találunk felismerhetőbb nyomokat. így az általános fejlődésmenet alapján azt kell következtetnünk róluk, hogy ezek, ha meg is voltak a környezettel analóg felépítésben, de már rég lesüllyed-» tek abba a geoszinklinálisos mélyedménybe, amelyben a Középeurópa régibb történetét jelentő variszcida hegyláncok anyaga a