Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)
Noszky Jenő dr.: Adatok az Ipolyvölgy hidrológiájának ismeretéhez
50 Dr. Noszky Jenő kifejezte „ülő" számba ment: mint az ú. n. Tiszia tömbnek északi része, amelyen a Kárpátok íve kiformálódott. Vagyis lényegében már akkor rég — kratogénné vált. Az orogén részeken véghez ment erőteljes mozgások természetesen nem voltak hatás nélkül — a reakció törvényénél fogva sem — erre a belső magra. Hiszen epirogenetikus mozgásokban, illetőleg az azok nyomán keletkezett, pozitív és negatív parteltolódásokban, mint a sztratigráfia mutatja, hazánk földjének eme, közbenső tömegszámba menő részlete amúgy sem szűkölködött. Így a kétféle tényező, illetőleg erőnyilvánulás (t. i. az oldalnyomás reakciója és a saját süllyedési, vagy emelkedési mozgásai) eredőjeként a hatalmas, régebben is valószínűleg megnyilvánult töréseken kívül helyenkint történhettek felboltozódások is. így a Börzsöny DK-i aljában, a Dunaszorosban Vendl Aladár 1 mutatott ki egy antiklinálisszerű felboltozódást, a Duna két oldalán levő, oligocén, illetőleg a rajtuk települt közép-miocén rétegek ellentétes irányú dőléséből. De természetesen csak „in Grossform": a nagyobb arányokat véve tekintetbe. Ilyesféle, nagyobb formában észlelhető, jelentősebb felboltozódás látható, mint a mellékelt szelvényeink is mutatják, az ipolyvölgyi magasabb oligocén rétegeken és a rájuk települő miocéneken A boltozatnak azután, más tényezőkkel karöltve, erős hidrográfiai következményei voltak. Ennek a nagyjából DNy—ÉK-csapású boltozatnak lehajló, antiklinálisi szárnyait délen a Cserhát, északon pedig az Osztrovszki hegyvidéke alkotják, mert ezek fiatalabb miocén rétegei süllyednek le mélyen a térszín alá. Tehát genetikailag kézenfekvő dolog, hogy a boltozat elsősorban a letöréses süllyedés révén jött létre. Az antiklinálisos boltozat — amelynek tengelyében halad az Ipoly középső folyása, az ősi medence kitöltésnek és a két oldalról jövő konzekvens mellékvölgyeléseknek megfelelően, ma — tulajdonképen medence formájú, legmélyebb helyzetet elfoglaló részlet. Mert csak egy pillantást kell vetni a geológiai térképre, vagy a szelvényekre (I.—II.), ezek rögtön elárulják, hogy a külső morfológiai látszattal ellentétben, ennek lényegében horszt jellege van. Hiszen a medence közepén bukkannak fel a legmélyebb, legrégibb rétegek. A szárnyakat alkotó fiatalok a szinklinális félében vannak már, s ha ma magaslatokat is formálnak, ez csak azért van, mert felépítésük1 Adatok a Duna Nagymaros—Szentendrei szakaszának ismeretéhez. (Hidr. Közi. VII—VIII. 1929. p. 26—28.)
