Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Dalmady Zoltán dr.: A balneológia és hidrológia kapcsolatáról

18 Dr. Dalmady Zoltán igyekszünk megismerni, amikor kikötjük, hogy a vegyész magánál a forrásnál merítse a vizsgálandó vizet. 4. A „raktári állapot". melybe az ásványvíz palackozottan kerül, ha hosszabb-rövidebb ideig áll. Az ásványvízüzemek legfőbb törekvése és legfontosabb feladata úgy palackozni a vizet, hogy az lehetőleg sokáig megőrizze eredeti állapotát. Legújabban ez sok tekintetben sikerül is. 5. A kibontott palack állapota, melyben a víz hovatovább egy „végleges állapotot" ér el. A ma használatos ásvány vízelemzés az egyes gyökök menynyiségi meghatározására szorítkozik, bizonyos konvencionális analitikai szabályok szerint. Sajnálatosan érezzük az elemzések egységes menetének és az adatok egységes közlési módjának hiányát. Remélhető, hogy a Nemzetközi Orvosi Hidrológiai Társaság által megadott szabályok világszerte meghallgatásra fognak találni és a közölt ásványvízelemzések könnyen érthetők és jól olvashatók lesznek. A Magyar Fürdőtörvény végrehajtási utasítása még nem alkalmazkodik az International Standard Measurement utasításaihoz és nem is lehet célja, hogy részletekbemenően megszabja az eredmények közlési módját. Mindenesetre megkívánja a súlytabella, a millimol- és millival-tabella, valamint az egyenértékszázalékok közlését. Megkívánja továbbá, — s ez a gyakorlati követelményeknek behódoló anakronizmus —, a sótabella közlését is. Az ásványvizek orvosi megítélésében valóban szükségünk van az ionok abszolút mennyiségét feltüntető súlytabellára, a millivaltabellára, mely azt mutatja, hogy hány N/1000 oldatnak felel meg a víz és az egyenértékszázalék-tabellára, mely az előbbinek közvetlen folyománya, az ionok kölcsönös mennyiségi viszonyának könnyebb áttekintésére. A sótabella az orvos számára könnyebben érzékelhetővé teszi a víz összetételét, mert azt mutatja, hogy milyen sókkal lehetne hasonló összetételű oldatot mesterségesen előállítani. Tudnivaló azonban, hogy a sótabellák szerkesztése nagyrészt önkényes, s a különböző szerzők mind a mai napig igen különböző szempontok figyelembevételével szerkesztették őket. Fölöttébb kívánatos, hogy a jövőben minden sótabella a nemzetközi bizottság előírásai szerint szerkesztessék. Nem ismertethetem ehelyütt ez előírásokat részletesen, csak néhány az orvosi megítélés szempontjából fontos utasítását akarom kiragadni: Az elemzésnek a lehetőségig részletesnek kell len-