Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Szakosztályi ügyek

Szakosztályi ügyek 171 Mélyen tisztelt Évzáró Ülés! Ha folyóiratunk eddigi évfolyamait átnézzük, feltűnik, hogy az utóbbi években nincs a közlönyünknek olyan száma, melyben ne volna a székesfővárosunk hidrológiai viszonyával foglalkozó közlemény, amelyek közül a legtöbb budapesti gyógyforrásokkal foglalkozik. A budapesti gyógyforrások kérdése most a Tabán rendezésével kapcsolatosan különösen időszerűvé vált. Ez alkalomból tervbe vett kutatások meglehetős anyagot fognak szolgáltatni a jövendő évfolyamainknak. Igen sokat foglalkoztak velünk párhuzamosan, de más szempontokból a budapesti fürdők fejlesztésével; így az Országos Balneológiai Egyesület és Budapest Fürdőváros Egyesület. Az itt elhangzott előadások és viták tárgyát főként az képezte, hogy miért nem fejlődött e gyógyforrások közül a külföldiekhez hasonló világfürdő. Sokan, sokféle szempontból világították már meg e kérdést, de úgy érzem, hogy senki sem talált úgy elevenére e kérdésnek, mint Kovácsházy Vilmos székesfővárosi tanácsnok úr a „Hogyan lehet Budapest világfürdő" címen előadott és a „Magyar Idegenforgalmi érdekeltségek Szövetsége" kiadásában megjelent értekezésében. E széles látókörrel és nagy ecsetvonásokkal megrajzolt képet akarom én itt a szakember részletességével kiegészíteni. Azért választottam a mai alkalmat e célra, mert az e helyről elhangzottak csak anyanyelvünkön jelennek meg; itt csak a magunkat érdeklő dolgokról magunkhoz szólunk. Kovácsházy tanácsnok úr Budapest és Karlsbad fürdőélete fejlődésének szembeállítását használja fel mondanivalója megvilágítására. Ebben is követni fogom példáját és rá fogok mutatni, hogy részben az osztrák és magyar gondolkodási mód, az osztrák és magyar életmód különbségében rejlik az oka annak, hogy az osztrákok sokkal jobban tudták értékesíteni természeti gyógykincsünket, mint mi. Igaz, hogy Karlsbad ma cseh fennhatóság alatt áll, de Karlsbad ma is a Szudéta németek birtokában van és a régi Ausztria tette azzá a mi. Az osztrákokat az óriási hegyek, melyek között élnek állandóan figyelmezteti azokra a gigantikus természeti erőkre, melyek azokat létrehozták és a vízzel, hóval, jéggel és sziklákkal való állandó küzdelmük arra inti őket, hogy milyen törpe az ember a természet erejével szemben. De megtanulták azt is, hogy kitartó küzdelem és a tudás a természet erőit és azok eredményét hasznukra tudják fordítani. Gyógyító forrásaikban is természeti erők termékeit és az azokkal elért eredményekben a természeti erők hatását látják és jóllehet sehol anynyit és oly kitartóan nem vizsgálták azokat, a hatásosnak ismert gyógyvizeiket még ma is állandóan vizsgálják azon meggyőződéssel, hogy azokban még mindig rejlik valami, ami a mi tudásunk előtt még el van rejtve. Ezzel szemben nálunk sokan vannak, akik az ásványos vizeket egyszerű, egyensúlyban levő ismert hőmérsékletű oldatoknak tekintik; hatásukra kizárólag azok hőmérsékletéből, és a bennük kimutatott alkotórészek mennyiségéből következtetnek. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy mesterségesen előállított hasonló összetételű oldat legfeljebb csak gyenge pótléka lehet, a természetes ásványvíznek, ezért feltevésüket azzal egészítik ki, hogy a gyógyfürdőben tartózkodó beteg új környezetében ki van szakítva a mindennapos életéből, a mindennapos gondja közül. Hozzájárulna ehhez szerintük a gyógyforrások szuggesztív ereje, de főként a nagyobb gyógyfürdőkben az orvosoknak hosszú idő