Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Dalmady Zoltán dr.: A balneológia és hidrológia kapcsolatáról

A balneológia és hidrolóiíia kapcsolatáról 17 tökéletesen hü képet az ásványvizek természetéről és hogy a víz más természetű a forrásnál, mint palackozottan. Találónak kell elismernünk a mondást: „Ha az ember ásványvizet elemez, hullát boncol." Az anorganikus sók oldatainak kémiáját néhány évtizeddel ezelőtt csaknem befejezett tudománynak hittük, míg újabb ismereteink meggyőznek arról, hogy fölöttébb távol vagyunk a teljes megismeréstől. Magának a víznek a kémiája a nehéz problémák egész sorát vetette fel, így a vízmolekulák polimerizációjának és az ú. n. nehéz víznek problémáját és az oldatokban a hidratizációnak, a komplex ionképződéseknek, stb. tana hihetetlenül szövevényessé tette a dolgok pontos ismeretét ott is, ahol csekélyebb tudással, kisebb pontosságra törekedve, egyszerűnek és megoldottnak láttunk mindent. A magyar fürdőtörvény megkívánja, hogy az ásványvizet az arra hivatott kémikus a helyszínen merítve vegye vizsgálat alá. Ez az intézkedés kétségtelenül biztosítékot nyújt afelől, hogy viszszaélés nem történik és hogy aránylag friss és nem állott víz kerül elemzés alá, de az eredmények mégsem fognak az ásványvíz eredeti állapotáról tájékoztatni. Amint már ismételten hangsúlyoztam, a föld felszínén kibukkanó vizet ép oly teljesen megváltozott környezet fogadja, mint az éppen megszületett gyermeket és szervezetében ép oly mélyreható változásokat idézhet elő, Az a víz, mely talán évmilliókon át hallatlanul magas hőmérsékleten, óriási nyomás alatt, vak sötétségben állott, rövid percek alatt feljuthat a föld felszínére, csekély nyomás alá, levegőre, világosságra. A nyomáscsökkenés és lehűlés, levegővel érintkezés és a fény percek alatt mélyreható változásokat idézhetnek elő az oldatok szerkezetében és vele együtt orvosi hatásosságában is. Néhány könnyen megérthető és durva vizsgálati eszközökkel is kimutatható változást máris ismerünk. Elég a ferro-vegyületek, a poliszulfidok, a hidrokarbonátok stb. viselkedésére utalnom. A hidrológia és a balneológia szempontjából az ásványvizek vegyi összetételének többféle állapotát kell megkülönböztetnünk: 1. „ősi állapot", amelyben a víz geológiai mélységekben található. Nem ismerjük és csak extrapolálva számíthatjuk. 2. Az „ideális vizsgálati állapot", mely kivételes esetekben, ha lehetséges nagy mélységekből meríteni vizet, közvetlen vizsgálatnak is hozzáférhető. 3. A felszínrejutás állapota, ú. n. „eredeti állapot". Ebben az állapotban fogyasztják a vizet helyben a betegek és ezt az állapotot Hidrológiai Közlöny XIV. 2