Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Schreier Ferenc dr.: Adatok a Buda-Pilisi hegység Nagy Kevély hagycsoportjának hidrológiai viszonyaihoz

48 Schreier Ferenc amíg a nyomás azt engedi. A mésztufa, mely anyagát csakis a mészhegységből kioldott anyagból szerezhette, szintén ezek jelenlétét igazolja. Az esztergomvidéki karsztteriilettel analógiában, a karsztvíz szintjét nálunk is 132—133 m-nek szokták megadni, azzal a megjegyzéssel, hogy a Duna felé ez a szint alábbszáll.

4 Megjegyzendő, hogy a karsztvíz szintje más és más a Vértesben, Bakonyban, Mecsekben, Bükkben s ezért fenti adat a Buda-Pilisi hegységre vonatkoztatva is csak hozzávetőleges képet nyújt, de nem fedi egészen a valóságot. Ezért nem mutatják az olyan kutatófúrások sem, melyek 133 m. t. sz. f. térszín alá is lehatoltak az alaphegységbe, a karsztvizet. Bár területünkön ezeket a vizeket mint triászvizet nem ismerjük, mégis nagy jelentőséget tulajdonítunk nekik, mert szoros kapcsolatba hozhatók a nagyobb mélységből fakadó meleg ásványvizekkel. Schafurzik Ferenc a budai hévvizeket „természetes termális sziklaforrások" néven foglalja össze és ezek közül a területünkön előforduló forrásokat mint „északi langyos források" külön csoportba sorolja.

5 Ide tartoznak: Óbudánál a Kerékcsárda forrás, a Római forrás tava Rómaifürdőnél, az Árpádfürdő forrásai Csillaghegyen és az Attila forrás Békásmegyernél. Tudjuk, hogy területünk ezen hévvizei is a geológiai kialakulás folyamán húzódtak vissza a mai termális vonalra. A hajdani hévforrások nem csupán a mai peremi törésvonalon fakadtak fel, hanem az apróra összetöredezett hegységben számos helyen tört felszínre a mediterrán kortól napjainkig mint posztvulkánikus jelenség.

6 Ezek az eredetileg juvenilis vizek alakultak át a mai hévvizekké azáltal, hogy mind több és több vadózus víz keveredett hozzá. Hogy juvenilis víznek szerepe volt hévvizeink kialakulásában, azt a lithium és a kénhidrogén jelenléte igazolja.

7 De pl. a hárshegyi homokkő kovasavas kötőanyagának származását is juvenilis vízzel magyarázhatjuk. Az átmeneti stádiumok a tisztán juvenilis és vadózus vizek között szintén kimutathatók,

6 mindamellett a juvenilis vizek jelentőségét ma már nem becsülhetjük túl. Weszelszky Gyula szerint

8 olyan vizek, melyek soha a földfelszínen nem lettek volna, alig képzelhetők el és a régebben juvenilisnek tartott hévvizeink legnagyobb része a felszínről a mélybe került rétegeknek kémiailag kötött vizéből ered. 4 Rozlozsnik—Schréter—Telegdi-Roth K.: Az esztergomi szénterület bányaföldtani viszonyai. Budapest, 1922. M. kir. Földt. Int. kiadv. Schaíarzik Ferenc: Budapest-Székesfőváros ásványvízforrásainak geológiai jellemzése és grafikus feltüntetése. Hidrológiai Közlöny IV—VI. köt. 1924—26. " Schaíarzik Ferenc: Visszapillantás a budai hévforrások fejlődéstörténetére. Hidrológiai Közlöny I. köt. 1921. 7 Rehrend-Berg: Chemische Geologie. Stuttgart. 1927. 8 Weszelszky Gyula: A juvenilis vizekről. Hidrológiai Közlöny IV—VI. köt. 1924—26.