Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Schreier Ferenc dr.: Adatok a Buda-Pilisi hegység Nagy Kevély hagycsoportjának hidrológiai viszonyaihoz

Adatok a Buda-Pilisi hegység Nagykevély hegycs.-nak hidr. viszonyaihoz 47 Nálunk is a Pannon masszívumnak — most is tartó — süllyedése óriási víztömegek felszabadulásához vezetett, melyek a hegység peremi törésein a felszín felé igyekeznek. A budai hévvizek azonban különböző mélységből fakadnak, ahogy azt számos jel mutatja." Ezekkel a különböző mélységekkel és a rétegvíz különböző mennyiségével magyarázhatjuk az egyes források különböző hőmérsékletét. Az északi langyos források kisebb (300 m körüli) mélységből fakadnak, jóval langyosabbak (20—22

nC), mint a délibb hévvizek (64—73.9°C). De területünkön is több, egymás közvetlen közelében levő forrás hőfoka eltérő, amit azzal magyarázhatunk, hogy különböző, egymás között 30—50 m nívókülönbségű mélységből fakadnak. Emellett azonban igazolást nyert az is, hogy hévvizeink — ahogy várható is — bizonyos kapcsolatban állanak egymással.

1

0 Ezek alapján területünk hévvizeit is úgy foghatjuk fel, hogy azok egy közös, több emeletre osztott és egymással összeköttetésben levő földalatti termális rezervoárból fakadnak. A geológiai múltban a nagy mélységbe lekerült víz felmelegedve kitágult, emellett kovasavat, vasat, kalciumot, báriumot, ként stb. old fel, gőzöket és gázokat vesz magába. Ügyszintén szerephez jutnak a rádióaktív folyamatok is, mely minden valószínűség szerint a dolomitok feküjéből kerül a vízbe.

9 Ez a gőzökkel-gázokkal telített, hidrosztatikus nyomás alatt álló és a felmelegedés miatt kiterjedő víz, kisebb fajsúlya miatt a hegyszerkezeti vonalak mentén ismét a felszín felé igyekszik. Ez a geológiai kialakulás mellett a karsztosodás előrehaladása és az erózió munkája (elsősorban a Duna) jelölik ki a történelmi időkben e források mai helyét és összetételét. Területünkön fakadó langyosvizű forrásokat valószínűleg már az ősember is felkereste, hiszen nyomait megtaláljuk a szomszédos hegyekben. A kelták első településéről, Ak-ink-ről már van tudomásunk,

1

1 melyre a Kr. u. I. század végén a rómaiak Aquincumja települt. A rómaiak, ahol csak tehették, a melegvizek közelében telepedtek le, ahol pompás köz- és magánfürdőket létesítettek, sőt a vizet az Árpádés Római-forrásoktól bevezették a mai Óbuda helyére is, egy 2300 m hosszú, szigorúan déli irányú aquaeductussal.

1

2 Attila pogány csapatai után a magyarok első keresztény temploma

1

3 és később a keresztes vitézek első zárdája is ezen a vidéken épült.

1

4 Területünk forrásai, úgy 9 Weszelszky Gyula: A budapesti ásványos vizek vegyi viszonyai. Hidrológiai Közlöny IV—VI. köt. 1924—26. 1

0 Mdday Lajos: A Császárfiirdő monográfiája. Melléklet a Földtani Szemléhez. Budapest, 1927. 1

1 Rdnlaky Gcza: A budapesti fürdők és ásványos vizek történeti és gazdasági viszonyai. Hidrológiai Közlöny IV—VI. köt. 1924—26. 1

2 Foerk Ernő: Az óbudai aquaeductus. Budapest Régiségei X. köt. 1923. 1

3 Molnár József: A hévvizek Budapest környékén. Budapest, 1869. 1

4 Salamon Ferenc: Budapest története I—II. köt. Budapest, 1878.