Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Schreier Ferenc dr.: Adatok a Buda-Pilisi hegység Nagy Kevély hagycsoportjának hidrológiai viszonyaihoz

Adatok a Buda-Pilisi hegység Nagykevély hegycs.-nak hidr. viszonyaihoz 47 Végül a Duna alluviális lapályán levő talajvizekről kell szólni. Itt az általános rétegszelvény a péterhegyi téglagyár telepnek 1912. januárjában Leféber Ágoston vállalkozó által mélyesztett talajkémfúrása szerint a következő: 1. ábra. Oligocén: a. kemény kék kiscelli agyag. Kvarter: b. homokos kavics, c. finom homok. (I. szürke homokos agyag. e. szürkés-fehér mocsári agyag. f. fekete agyagos humus. Eszerint a futóhomokkal nem borított területen a felszín alatt úgyszólván ásónyomnyira megkapjuk a talajvizet. Természetes, hogy ez a szennyezett, mocsári víz egészségi szempontból egyáltalán nem megbízható. Ezért a legtöbb kút átüti a mocsári agyag szintjét, mely alatt tiszta, kellő mennyiségű víz áll rendelkezésre. A mocsarak lecsapolásánál is a felső agyagszint átütésével vezették le a vizet az alsó kavicsszintbe, mely a Dunáig húzódik. (Negativ kutak). Mások a viszonyok északabbra, Pomáz környékén. Pl. a Mandics majornál a pleisztocén kavics alatt nem a kiscelli agyag, hanem a felsőoligocén szürke homok települ. A kiscelli agyag itt már nagyobb mélységbe süllyedt, úgyhogy itt nem is talajvizet, hanem a rétegvizet kel) a kutaknak elérni. A kutakat itt 30—35 m-re le kellett fúrni (48. sz. kút), hogy bővebb vízmennyiséget kapjanak. A fenti megfigyelések alapján, a stratigrafiai, tektonikai és litológiai viszonyokat tekintetbe véve, megszerkesztettem a felszíni vizek összefoglaló 10—10 m-es hidroizohipszáit, a tenger színére vonatkoztatva. A vízállást pihent kutakban mértem, a felszíntől számítva. Az egyes pontok adatait interpolálva — a lejtőlefutás tekintetbe vételével — kerek számú hidroizohipszákat rajzoltam. Hidrológiai közlöny XII. 4