Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai

! Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai 39 pedig a Duna lánchídi 0 pontja alatti 12 métertől egészen a Duna 0 pontja feletti 52 méterig. (1. Budapest székesfőváros homokos és 'kavicsos takaró feküjének domborzati térképét. I. sz. melléklet.) A mellékelt térképet az is teszi tanulságossá, hogy látjuk rajta az alapkőzet völgyületeit, mélyedményeit, partjait és magaslatait, továbbá, ami gyakorlati szempontból igen érdekes, megállapíthatjuk, milyen mélyen van a hordképes altalaj s hogy milyen mélyre kell lehatolnunk, hogy egyszerű kútvizet nyerjünk. A felszíni magasságból, ha leszámítjuk a térképen feltüntetett magassági görbékből kiadódó magasságot, mindenütt megkapjuk a laza fedő képződmények vastagságát. Nem érdektelen továbbá, hogy a térképből kitűnik a pleisztocénkori Dunapart iránya és az akkori áradrnányos terület kiterjedése. Ha a térképre rátekintünk, azt látjuk, hogy a területünknek legmélyebb szintje a mostani Dunameder és pedig annak a Széchenyi-híd és a Ferenc József-híd közötti szakasza, ahol az alapkőzet a Duna 0 pontja alatt —12—10 méter mélyen van. A Dunameder többi részein, —10 és —6 méter közötti mélységekben változik annak alapja. Hasonló mélységű alapkőzetet találunk az Állatkert táján egy kisebb medencében, ahol az eredeti régi Rákospatak és a Városligeti-patak egyesült. Ott is —10 és —8 méter rnély kimosott teknő fordul elő. A Duna mellékágainak területein és a főmeder közvetlen szomszédságában —6 és —4 méternyire települ jelenleg a vizetrekesztő agyag. Az egykori szigetek felszíne már csak —4 és —2 méter mélyen van. A —2 méternél is magasabban fekvő terület a Duna jobboldalán, a magas part közelségében húzódik, a Duna balodalán pedig az Erdőtelek és a Lőportárdűlői szigetrész és a pleisztocén part mentén terjedő földsáv ér el ilyen magasságot. Érdekes, hogy az úgynevezett hordképes alapkőzetnek ezen —2 és 0 méter magasságban fekvő részei a Duna 0 pontja feletti '10 méteres felszíni görbével meglehetősen egybevágnak, és ez a vonal ismét megegyezik körülbelül azon vonallal, amely a „Plan der Ueberschwemmung von Ofen und Pesth bei dem Eisgang des höchsten Wasserstandes" című térképen az 1838. év március hó 16-án kiáradt Duna legmagasabb árvizének elterjedését tünteti fel. Az alapkőzet 0 pontja, a felszíni térszín +10 méteres magassága c-s a legmagasabb árvíz határa tehát a pleisztocén partjával nagyjából egybeesnek. A 0 magassági vonaltól +20 méterig emelkedik a terület a pleisztocén parttól a kőbányai domb aljáig. Ezen a városi kavics-terraszon részint tektonikai származású, részint egyszerű eróziós völgyek fordulnak elő, amely irányokat a talajvíz is követni igyekszik. A 20—40 méteres görbék alkotják a kőbányai domb partját, a 40—50 méteres görbék