Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai

34 Horusitzky Henrik szempontjából tehát jelentőséggel nem bírnak. Ilyeneket a Csúcshegy alatt, a második és harmadik mezei út között ismerünk, továbbá egyesek a Testvérhegy oldalán, az árok szélén is napfényre jutnak. Ez utóbbiak közé tartozik az úgynevezett „Lófejkút" forrás is. A Donáti kápolnától északnyugatra, a Testvérhegytől eredő árok közepe táján, valamint a Táborhegy és Remetehegy között, a felső mezei út közelében levő árokban, szintén három kis forrás vize szivárog elő. Az Újlaki téglavetőtől északra, a Kálvária alatt, pontosabban a Bécsi út 104, 106, 108 számú háztelkek felső, illetve középső részén, három kis forrás bugyog. Összesen 17 ilyen kis forrás van ezen hegyoldalon. Hasonló származású vízelőbuggyanások vannak, vagy csak voltak a Pálvölgyi barlang felett is, ahol ma már szintén nagy vízszegénységgel küzd a lakosság. Ilyen meredekebb helyeken, vagy agyagbányák által történt feltárásokban, a víz lassú szivárgása következtében gyakoriak a földcsuszamlások, rogyások, amelyekről dr Vendl Aladár műegyetemi ny. r. tanár ad részletes felvilágosítást.* A Bécsi út és a Duna között, a holocén területen, — a talajvizeket itt mellőzve -— még egy Langyos forrást kell megemlítenem a Bécsi úti villanyos végállomás közelében, a Rodl árok elején, amely forrás épp úgy a nagy törési vonal mentén kerül napfényre, mint a Római fürdő langyos forrásai és a Margitszigettől északra, az egykori Bad-Haufen warme Quelle nevezetű kis szigeten feltörő, szintén langyos forrás. A melegebb vizű Császár-, Lukács-, Szt. Imre-, Rudas-, Gellértgyógyforrásait, melyek ismeretlen mélységből törnek fel valószínűleg kristályos palákból, mint már említettem, itt nem ismertetem. Éppen úgy elhagyom azon plioczén- és pleisztocén-kori volt források ecsetelését, amelyek az említett időkben Kakuk-hegy és Széchenyi-hegy környékén, továbbá a Várhegyen, Kiscelli-platón, Hűvös-völgyben és Ürömhegyen működtek és abban az időben mésztufákat raktak le. A második csoportba sorozhatjuk azokat a forrásokat, amelyek a budakeszi határszélen és annak környékén találhatók, ahol a levantei mészköves rétegek aljáról csurognak, vagy az ott lévő ásott kutakat táplálják. Ilyen, jelenleg a már csak pocsolyát képező Hangya forrás, amely a Disznófőhöz címzett vendéglő mellett, a Mátyás-csurgó nevezetű forrástól nem messze északnyugatra fekszik. A Mátyás csurgó az egykori Sauwinkel-Quelle a pontusi-pannoniai rétegek és a budai márga határán települő homokos kőzetből fakad. Ez állandóan egyenlő mennyiségben adja a jó minőségű, egészséges vizet. A Béla király út mellett van egy hasonló *) Vendl A.: A talajvíz az óbudai suvadásos területen. Hidr. Közi. IX. 1929. p. 60—74. A. Vendl: Rutschungen in lössbedeckten Tongebielten im III. Bezirk von Budapest. Geologie; Bauwesen Bd. I. Heft 2.