Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai

! Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai 33 Ezután ismét egy hosszabb szünet állott be, s csak 1925 után kezdtek ismét víz után kutatni, és pedig a Gyömrői úton, a Kammer Testv. textil gyárában, ahol az 1932-ben már meglévő kutat 309 méterig mélyítették. 1926—1927. évben a Szikla-kápolna tövében történt a forró víz utáni fúrás. Majd a következő két évben Szt. István tápszerművek telepén, a Külső Jászberényi út mentén lefúrtak 142.46 méterig. Az 1930. évben tárták fel a felső mediterránból aránylag véve igen sekély mélységben a Helvey féle vegyészeti gyár udvarán az artézi vizet. 1931-ben ismét egy mélyebb fúrás történt a Magyar Ruggyantagyár Kerepesi út melletti telepén, ahol 300 méterig lefúrtak, s legújabban az 1932 évben mélyebb fúrást eszközöltek Örömvölgy utca 8. sz. alatt, Krausz—Moskovits egyesült ipartelepek szesz- és élesztőgyár udvarán, ahol 17 C fokú vizet nyertek 205 méter mélységben. Az artézi víz utáni kutatás, amint látjuk, nem szünetel. Komolyan fel kell azonban emelnem itt szavamat a Székesfőváros víztartó rétegeinek mértéktelen igénybevételével szemben. A mértéktelen kútfúrásoknak a végén a hidrosztatikus nivó leszállására és a vízszolgáltatás megcsappanására kel vezetni. Célszerű volna azért, hogy, főleg a Kőbányai domb környékén, a már igénybe vett víztartó rétegeken az új fúrásokat nem engedélyeznének. II. fejezet. A forrásokról. Területünk forrásokban nem mondható gazdagnak, s a kis számú felszíni forrás vízbősége is egyre csökken. Helyenkint, ahol egykoron bővizű források fakadtak, ma már ezek teljesen kiapadtak. Ez a körülmény szoros összefüggésben van területünk erdőtlenítésével, ami lecsökkentette ezt a vízmennyiséget, amit a közeli vízgyűjtő területeken a csapadékvízből a talaj elnyelhet. A budai oldalon kezdve, északról délre haladva, a következő csoportokban foglalhatjuk e forrásokat össze: A Solymári völgy jobb oldalán, a Csúcshegytől egészen a Szépvölgyig terjedő hegyoldalban, bizonyos magasságig lösz takarja a régibb kőzeteket, elsősorban a kiscelli agyagot. Ott, ahol a lösz a kiscelli agyag takarójaként szerepel, s a löszben bevágások, árkok, vízmosások vannak, mindenütt mutatkoznak, többnyire csak időszakos, ritkábban állandó víz kibuggyanások. Az ilyen helyeken ásott kutak fenekén legtöbbnyire csak kis vízmennyiség gyülemlik össze, a két említett kőzet határán. Ezek is csak a helyszínen beszivárgó csapadékvízből táplálkoznak és az időjárási viszonyok szerint adnak vizet, vagy száradnak ki teljesen. Víznyerés