Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai

! Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai 21 mélyesztettek, valószínűleg karsztvizet szolgáltat. A fúró a feljegyzések alapján 150.10 méter mélységig, „a kiscelli agyag aljúig" hatolt, ahonnan bőséges víz tolódik fel a felszín alatt kb. 6 méterig, tehát a Duna 0 pontjához viszonyítva kb. +23 méterig. A fúrási pont a Duna felett 29.21 méternyire magasan fekszik. A víz hőmérséklete állítólag 13.4 C°. Jelenleg a kút vizét nem használják. Az ó harmadkori rétegekbe állítólag eredménytelenül fúrtak bele, az 1866—1867. években a Margitsziget déli részén, a versenypálya táján, 260.38 m-ig, továbbá a III. ker. Nagyszombati út elején, a Duna partján 18.51 m-ig, amely utóbbi helyen csak Duna-vizet kapnak; valamint a Gellért téren, a kis parkban, 25.00 méterig, ahol szintén csak a Duna-víz került a fúrólyukba. Ilyen kevésbbé mély fúrás több helyen mélyesztetett, de valamennyiben csak a felső talajvizet tárták fel. A Gellért téren, a Szikla-kápolna tövében, 15.60 méternyire a Duna 0 pontja felett legújabban, az 1926—1927. évben, 142 méter mélységig hatolt le a fúró, még pedig vékony agyag réteget keresztül fúrva, végig a dolomitban, abból a célból, hogy az ott lévő forrásoknál jóval melegebb vizet nyerjenek. Amint azonban az érdekelteket figyelmeztettem a munka kilátástalanságára, a fúrást abbahagyták. Fúrás útján 970.48 méter mélységben feltárt, közvetlenül a dolomitból származó, de mélyebb rétegekből fakadó, thermális vizet ismerünk az Andrássy út végén, a millenáris emlék mögött levő artézi kútból, amelynek a hőmérséklete 73°C. A fúrás helye +10.51 méternyire van a Duna 0 pontja felett, ahol a fúró közvetlenül a kavics alatt felső- és alsó-mediterrán, majd oligocén- és eocén-rétegeken keresztül hatolva, a Duna 0 pontja alatt 906.51 méternyire érte el a dolomitot. Hasonló származású víz a Margitsziget északi végén fúrt kútból felszálló thermális gyógyvíz, ellenére annak, hogy ott a fúró a Duna 0 pontja alatt 111.12 méternyi mélységben csak a kiscelli agyagban mozgott. Eltekintve tehát ezektől a triászból és ennél mélyebb rétegekből származó vizektől, Budapesten és környékén a legmélyebb, azaz helyesebben a legidősebb víztartó rétegek az eocén és oligocén képződmények homokos fáciesei. Igaz, hogy ezen képletek túlnyomó része agyagból áll, s mint vízrekesztő szerepel, de közéjük helyenként vékonyabb homokos víztartó rétegek is települnek, amelyekből a környék felszálló vizet is nyerhet. Ezeket a rétegeket ezen szempontból még kevésbbé ismerjük. Annál nagyobb szerepet játszanak azonban e vizzel átjárt ó harmadkori rétegek a budai oldalon előforduló csuszamlásoknál, melyek az építkezéseknél és az agyag-bányászás közben, a budai alagút építésénél sokszor okoztak kellemetlenségeket. Ily jelenségek nem egy helyen észlelhetők.