Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai

22 Horusitzky Henrik úgy a budai márgában, mint a kiscelli agyagban, ahol a vékony homokos sávokban lassan szivárgó víznek tulajdoníthatók a talaj csúszásai illetve rogyásai. A paleogén rétegek fedőjében vele konkordáns településben következnek azután a miocén sorozat laza üledékei, amelyeknek víztartalma már bőségesebb. A miocén képződmények vizei többnyire két hatalmas vízrekesztő komplexum között mozognak, alulról az emiitett oligocén- felülről pedig a pontusi-pannoniai-agyag sorozat közé lévén bezárva. A miocén laza rétegeket az atmoszferikus vizek aránylag közelről táplálják, azokon a vízgyűjtő területeken, ahol e rétegek vagy felszínre kerülnek, vagy csak vékony pleisztocén- vagy holocénkori kőzetekkel van fedve. Miután az atmoszferikus víz beszivárgása Budapesthez aránylag közel történik, a miocénba mélyeszteti kőbányai artézi kutak sem messziről nyerik vizüket, ezért — gáz sem lévén bennük — a víz valamennyiüknél a felszín alatt marad. A víz beszivárgásának közelsége oka annak is, hogy a víz hőmérséklete a közepes évi léghőmérsékletnél csak kevéssel magasabb, s hogy a víz nem kemény. A kutak tápláló területeire és a víz felhalmozódásának helyeire nézve, a rétegtani viszonyok mellett a tektonikai viszonyok is irányadók, mint amelyek a vizek mozgásai irányát megszabják. A miocén rétegsor Budapest altalajában brachysynklinálisszerüen települ, amint ez az alapkőzet domborzati térképéből és a geológiai keresztszelvényekből is egyaránt nyilvánvaló. E kedvező tektonikai viszonyoknak köszönhetjük, hogy Kőbánya oly számos artézi kútja elegendő vízzel van ellátva. (L. térképet.) A víz tárolása szempontjából a főváros délkeleti részén a miocén rétegsor petrografiai tulajdonságai is elsőrendűek. Felülről lefelé haladva, a felsőbb rétegektől eltekintve, amelyek Szarmata- és Lajta-mészkőből és egyébb meszes kőzetekből állanak, eleinte túlnyomóan vulkáni tufákból és tufás kavicsokból váltakozó rétegsorozat következik, alatta pedig a rétegsor finom homokból, durva konirlomerátból, kavicsból majd homokkőpadokból tevődik össze, amelyek legnagyobbrészt mind mészszegények. Egyes agyagosabb betelepülések csak alárendelten fordulnak elő. Általánosságban az egész komplexum homokos és kavicsos kifejlődést mutat és mint ilyen, laza szerkezeténél fogva, igen alkalmas vízvezető rétegcsoportnak minősíthető. Ezekből kapja a legtöbb artézi kút a vizet Budapest dombos területein. Közelebbről megjelölve az alsó mediterrán, burdigálieni emelet vizet tartalmazó rétegei 40-nél több helyen fúrattak meg. Jegyzet: Az első szám mindig a Duna lánchídi 0 pontjához viszonyítva adia a kút mélységét, a második, a zárójelben levő szám, a kút mélységét jelzi a felszíntől számítva. A Duna lánchídi 0 pontja 96.59 méter az adriai tenger színe felett.