Hidrológiai Közlöny 1931 (11. évfolyam)

Varga Lajos dr.: Adatok a Fertőtó fizikai és kémiai viszonyainak évi változásához

a r 24 Dr. Varga Lajos A XV. szd. elején hatalmas kiterjedést ért el. A keleti parton épült helységeket (Urkony, Vitézfölde) elöntötte s lakóikat falvaik elhagyására kényszerítette. Ez volt egyik legnagyobb kiterjedése a történelmi idők folyamán. Ámde ez az állapot nem tartott sokáig, mert a XVI. szd. közepén újra visszahúzódott s halállománya elpusztult. A kiszáradás és halpusztulás kiderítése céljából a bécsi kormány 1568-ban egy bizottságot küldött ki, mert a bécsi élelmezést nagyon károsította az olcsó és jó fertői halak elmaradása. A bizottság véleménye szerint a Répce elvezetése okozta a tó kiszáradását. Egy évszázad múlva azonban újra megtelt a Fertő, de 1738-ban nagy mértékben visszahúzódott s egy ruszti bognármester fogadásból átgázolt a nyugati partról a keletire. 1740-ben pedig csaknem teljesen száraz volt. Mintegy negyven év múlva megint dagadni kezdett s 1768-ban 515 km

2 felületű tóban gyönyörködhetett a parti lakosság. Csaknem akkora volt tehát, mint ma a Bodeni-tó (530 km

2). De 1811 körül már ismét alig volt benne víz, ám 1838-ban 356 km

2 felületen ömlöttek el hullámai. Ez a vízállás a mult század közepéig tartott. A szeszélyes tő 1864 körül azonban alig tartalmazott vizet s 1868-ban felszántották medrének nagy részét. Ámde 1872-ben elöntötte a földeket, 1878-ban 1 m mély volt a vize s a 80-as években fürdőházak épültek partjain, a nagy vizén pedig vitorlásokat dagasztott a szél. 1892-ben olyan sekély volt, hogy halászni alig lehetett benne. 1902-ben 335 km

2 volt a felülete s ez a vízállás kisebb-nagyobb ingadozásokkal ma is megvan. 1931 tavaszán a régi partokig duzzadt meg s egész nyáron ritka magas volt a vízállás. Látható ebből, hogy a sekélység mellett a vízmennyiségnek ez a feltűnő ingadozása jellemzi a különös Fertő-tavat. Ügy a vízi élővilágra, mint a tó gazdasági kihasználására is sokszor végzetes volt a kiszáradás. Az évszázados (szekuláris) kiszáradások mellett még reá kell mutatnom az évi kiszáradási jelenségekre is. A tavaszi hóolvadások idején rendesen megduzzad a Fertő s ilyenkor, főleg az ÉNy. szelek okozta magasabb vízállás következtében délen a Fertő-csatornán sok víz folyik le belőle. Forró és száraz nyár idején aztán megkezdődik a nagyfokú elpárolgás. Ez olyan nagyméretű lehet, hogy nyugodt vízállás idején a sekélyebb részek teljesen szárazra kerülnek. Persze nagyon ritka eset az, hogy ilyenkor az egész tó úgy kiszáradjon, mint az évszázados kiszáradási periódusok alkalmával. Ámde megtörténik, hogy a sekélyebb részek mind szárazra jutnak. így 1928 és 1930-ban a tó felszínének legalább az egynegyede, 1929-ben pedig mintegy egyharmada jutott szárazra.