Hidrológiai Közlöny 1931 (11. évfolyam)

Varga Lajos dr.: Adatok a Fertőtó fizikai és kémiai viszonyainak évi változásához

Adatok a Fertő tó fizikai és kémiai viszonyainak évi változásához 23 részekről északra tolják a vizet s ilyenkor megtörténik, hogy a mai magyar Fertőn nem marad víz s a tófenék szárazra kerül. Ha ez hosszabb ideig tart, akkor a víz élővilágának tetemes része pusztul el. Hosszantartó és a —10° C alatt maradó téli hidegek alkalmával a tó fenékig befagyhat s ilyenkor a tófenék iszapja is megfagyhat. A különben is nagyfokú sómennyiséggel rendelkező víz minden sótartalma a még meg nem fagyott vízbe koncentrálódik és azt olyan sóssá teszi, hogy az előbbi állati és növényi élővilág elveszíti életfeltételeit. A vastag jégpáncél alatt felhalmozódnak a metán és kénhidrogén mérges gázai s a teljes oxigénhiány miatt a még meglévő, talán téli álomban pihenő élőlények valósággal megfulladnak. A sekélység egyéb következményei mellett főleg az élővilágnak szempontjából nagyon fontos az a körülmény is, hogy a nyári szárazságok idején igen sok víz párolog el belőle. Így 1928—29—30. években a tó tavaszi vízmennyiségének a fele párolgott el az őszi esőkig. Ilyenkor a víz természetesen még sósabb lesz, ami sok élőlényre igen káros. Viszont, ha sok a csapadék, akkor a víz hirtelen hígabbá válik. A Fertőnek — nagy sekélysége mellett — másik sajátsága, hogy az évszázadok folyamán sokszor csaknem teljesen kiszáradt, majd újra megtelt vízzel. Ez a szekuláris kiszáradása és újratelése adta Halbfass-nak azt a gondolatot, hogy tavunkat a katawotlírikus (csak időnként vízzel telített) tavak közé sorozza.

2 A Fertőnek különös évszázados kiszáradási és újratelési jelenségeit a történelmi idők folyamán már meglehetősen jól ismerjük. Csak néhány jellemző adatot óhajtok megemlíteni. Az újabb kőkorszakban a Fertőnek általában a mainál alacsonyabb vízállása lehetett, amint a déli medrében talált leletekből következtetni lehet. Némelyek szerint magasabb vízállás mellett cölöpépítményeken lakott itt az ősember. A Kr. u. I. században erősen visszahúzódhatott, mert Plinius sivatagot említ a Fertő helyén. Az egész római uralom alatt hosszú kiszáradási periódusában volt, mert délkeleti medrében római sírokat találtak. A magyarok honfoglalása idején azonban víz töltötte meg s Kálmán király (1095—1116) a keresztes hadakkal hazánkon átvonulni akaró Bouilloni Gottfried-et az „Üj tó" melletti „Oeden-Burg"-ba (Sopronba) hívta meg tárgyalásra. Ámde a XIV. szd-ban megint kiszáradt, mert egy 1318-ból származó oklevél „Fertő-/oZyó"-ról beszél s megemlíti, hogy vámot szednek rajta. 2 Halbfass W.: Der Neusiedlersee im Burgenland.— Die Erde, Bd. III. 1926., p.: 713—716.