Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Mádai Lajos dr.: A budai hévforrások keletkezésének magyarázata infiltrációs kísérleteim alapján

74 ifi. Mádai Lajos dr. 2100 mm hosszúságú üvegcsőbe, a IV. kisérletnél részletezett különböző kőzetrétegnek megfelelő vastagságban lettek betöltve. Hogy a kőzetszemecskék alul ki ne hulljanak, azért az üvegcső alsó nyílás egy gummiszalaggal megerősített tülldarabkával lett elzárva. Az üvegcső felső nyílására egy T alakú csőtoldalékot helyeztem olyképen, hogy a 20 mm átmérőjű szárát gummicsővel kötöttem az üvegcsőhöz. A beszivárgásnak kitett anyag felső határa ezen T alakú toldalékcső lefolyó ágának alsó szintjéig „C"-ig ért, míg pontosan 2000 mm hosszú kőzetréteg alsó része „f" pontig nyúlt. A megtöltött üvegcsövet bunsenállvány segélyével, pontosan függőleges állásba rögzítettem és a T toldalékcső felső nyílásába egy „a" víztartány „b" üvegcsapját vezettem be. A víztartó csapját a kőzetszemcsék felső határától 5—8 mm távolságra állítottam be és csak annyira nyitottam meg, hogy percenkint 8—10 cseppnél több ne essék a kőzet felületére. Ezen vízmennyiség a tartós eső vízmennyiségét közelíti meg. A felesleges víz „C" túlfolyón át távozik. Mindezek előrebocsátása után lássuk az egyes kísérleti sorozatok közül a IV. számú lefolyását. A IV. számú kisérletnél a leszivárgott víz 2000 mm mélységre 161 óra alatt ér le, illetve 170 óra eltelte után jelent meg az első vízcsepp. A szivárgási sebesség legnagyobb értékét a permi homokkőben, legkisebb értékét a werfeni pala határán érte el. 2000 m mélységre ezen kísérlet adatai szerint a felszínről leszivárgott víz 19.41 év' múlva jut le, ill. 19.41 év eltelte után jelenik meg az első vízcsepp. A szivárgás menetét a I. táblázat, a szivárgás diagrammját pedig az 1. ábra „D" vonala tünteti fel. Ezen hét szivárgási kísérlet középértékét a II. számú táblázat érzékelteti, amelynek alapján a 2000 m mélyre leszivárgó felszíni csapadék G 'F 1. ábra.