Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Horusitzky Henrik: Megjegyzések

68 Horusitzky Henrik gekből nyeri vizét, mely esetben elzárása nem volna megengedhető. A fúrási szelvények hiányos ismerete következtében azonban ez ennek dacára is számos esetben megtörténik, ami azután, amint erről gyakran volt alkalmam meggyőződni, tényleg a kút eliszapolódásával, a vízszolgáltatás lecsökkenésével, vagy megszűnésével járhat. A törvénynek ez a jelen esetben káros gondoskodása abból a balhitből származik, hogy az állandó vízkifolyás a kutak, illetve a víztartó rétegek kiapadására vezethet. A rendelkezésünkre álló adatok alapján azonban bátran állíthatjuk, hogy a mélyebb víztartó rétegek igenis kiapadhatatlanok, hisz hatalmas, gyakran távoli vízgyűjtő területekről állandóan tápláltatnak. Egyetlen egy esetről sincs tudomásunk, melyben a kút vízszolgáltatásának csökkenése, vagy megszűnése a víztartó rétegnek az állandó kifolyás következtében beálló kimerülésére volna visszavezethető. A vízszolgáltatás apadása, vagy megszűnése mindig vagy technikai okokból, vagy a cső eldugulásából, — eliszaposodásából ered. Tényleg elveheti ezzel szemben az artézi kút vízének egy részét, vagy lecsökkentheti felszálló erejét valamely, a közvetlen közelben történő artézi kútfúrás, azért a törvény azon intézkedése, mely az egyes artézi kutak számára mintegy védőterületet állapíttat meg, vagyis úgy intézkedik, hogy artézi kútfúrások csak egymástól bizonyos távolságban engedélyezhetők, minden tekintetben indokolt. Az az intézkedés ellenben, amely a kutakat csappal záratja el, hogy ezáltal a víz állandó kifolyásának megakadályozása által a vízpazarlást meggátolja, nemcsak hogy nem indokolt, hanem sok esetben káros is, mert eliszaposodást idéz elő és így lecsökkenti a kút vízhozamát és felszökő erejét. Tekintettel tehát arra a tapasztalatra, hogy a mélységbeli vizek el nem fogyhatnak, tehát a mélyebben fekvő víztartó rétegek kiapadhatatlanok, a vízpazarlást meggátolni akaró intézkedésre semmi szükség nincs, sőt ellenkezőleg az intézkedés helytelen, mert az esetek legnagyobb százaléka káros következményekkel jár. Ezért a fenti törvénycikk ama részét, mely a kút állandó folyását tiltja, helyt nem álló indokolásával együtt a törvényből törlendőnek tartanám. Az említett végrehajtási utasítás 11. paragrafusa a következőképen szól: „Földalatti víztartó rétegek kikutatására szolgáló próbafúrások és próbakutak e minőségükben előzetes hatósági engedélyezés alá nem esnek. Amennyiben a próbakutat annak létesítője állandósítani kívánja, erre hatósági engedélyt kell szereznie. Véleményem szerint ez a rendelkezés csupán arra jó, hogy a törvény kijátszására nyújtson lehetőséget. A fúrások kötelező bejelentésének főcélja, hogy a fúrási szelvények adatai az erre hivatott szakemberek tudomására jussanak és megőriztessenek. Ilyen szempontból azonban teljesen közömbös lehet, hogy a fúrás eredményes volt-e vagy sem.