Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Treitz Péter: A Duna-Tiszaközi belvizek és hasznosításuk

A Duna-Tisza-közi belvizek és hasznosításuk 47 tül a párolgás nagyobb, mint a csapadék. Ez más szóval annyit jelent, hogy nyáron sokkal több párolog el a talajból, mint amennyi reá esik. Minthogy a hát teste laza anyagokból van felépítve, nevezetesen homok és nagyon finom iszapos homokrétegekböl, ennélfogva a téli csapadékvíz ebből az áteresztő kőzetekből kifolyna, hogyha más okokból nem tartatnék benne visssza. Ez a tény egyik bizonyítéka annak, hogy a víz nyomás alatt áll, amely nyomás az altalajvizet felszorítja a vizet záró rétegek alá s nem engedi, hogy lassanként kifolyjék belőle. A csapadék és az elpárolgás között mutatkozó deficit mellett is a hát magasabb pontjain tavasszal forrásvizek mutatkoznak, amelyeket Forró Zsombó vagy pedig Bugyogó Lapos és hasonló nevekkel jelöltek. Helyenkint azonban a gáz ki is tör a felszínre, különösen akkor, hogyha egy gázömléses helyen kútat mélyesztenek be. Ilyenkor a kút vize susogó zajjal forr. Ezeket a kutakat Susogó Kutaknak nevezik. A gázok többfélék: főtömegük szénsavgáz, azután kénsav, kénhydrogén, nitrogén és methán. A gázfeltörés Itatása. A gázok, amint feltörnek, útközben elbontják a homok ásványszemeit, úgyhogy ilyen gázfeltöréses helyen 90—95% kvarc van a homokban, míg a mellette levő helyen 60—70%. Az a 30% kovasavas ásvány, ami a normális futóhomoknak rendes alkatrésze, idők folyamán a kiömlő gázok által bontatott el. Már Szabó József dr. említést tesz erről a körülményről. Ö földpát vizsgálatai alkalmából jött rá erre a tényre. A Kecskemét—Szeged közötti homokok ásványtani vizsgálata alkalmával, ezelőtt mintegy 25 évvel, én is hasonló eredményre jutottam. A gázfeltörés és ásványfelbontás nemcsak magyarországi specialitás, hanem ezzel a jelenséggel találkozunk a világ minden táján, különösen a tengerparti homokvidékeken. Különbség csak az ásványok elbontásának a talajban maradó termékei közt mutatkozik. Ezek a klíma minősége szerint változnak. Humidus klíma zónában a talajban nagyon kevés bázis marad meg, ezek között főként vas és aluminium. Ennek megfelelőleg az ásványok bontási termékei között a vas- és az aluminiumsók maradnak főként a talajban, az aluminiumszulfát pedig kivirágzik a tó szélén. Aridus klíma zóna alatt ellenben nagyon sok a bázis a talajban, ennélfogva a sók, amelyek a bontás helyén a pórusokat kitöltő vizekben felszaporodnak, nagyon változatosak. „A Sós és Szikes Talajok Természetrajza" című munkámban felsoroltam mindama ásványokat, melyeket az amerikaiak eddig a sós tavak fenekén, részint a felszínből, részint az altalajból kiemeltek. Ezeknek nagyrésze szénsavas alkália és földfémsók keveréke, továbbá kénsavas sók, alkáli-földfém, bór és kovasavas vegyületek. Magyarországon sikerült