Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Treitz Péter: A Duna-Tiszaközi belvizek és hasznosításuk

48 Treitz Péter ezek közül megtalálnom a nátriumkarbonátot, a trónát, Qaylussit-ot, ankeritet, breuneritet, a gipszet, glauberitet, Astrachanitet, stb. A sós tavak féleségei. Abban a sokszáz tóban és vízállásban, melyek a Duna-Tisza-közi homoknak mélyedéseit kitöltik, mindezek a sók oldott állapotban fordulnak elő. A tóvizek sótartalmának összetétele azonban nem egyforma, hanem változik aszerint, hogy milyen gázok ömlenek ki a fenéken. Általában kétféle tavat különböztethetünk meg: 1. Fehér tavakat, melyeknek vize tejszínü fehér a kivált kálciumés magneziumkarbonáttól. Ezek a tavak rendszerint sterilek, nyilván egy olyan alkatrész van bennök, mely a víznek mérgező hatást kölcsönöz. Az amerikai tavak vizében nagymennyiségű bór van. Biztos meggyőződésem, hogy a magyarországi fehér tavakban is bórtartalom okozza a mérgező hatást, csak eddig nem tudtam errenézve vizsgálatot kapni. 2. Fekete tavakat, melyeknek vize főként nátriumkarbonátot tartalmaz és mésztelen. A nátriumkarbonát kioldja a tó fenekéből a humuszt és a vizet barnára festi. Ezeknek a vizeknek a hatása nagyon neveli a növényeket, valamint a bennük élő állatokat. A feketevizű tavaknak rendkívül gazdag planktonja van, mely a bennük élő halakat hatalmasan megnöveszti és meghizlalja. A planktonnak hulláiból a fekete vizű tavak fenekén fekete iszap rakódik le, melynek erjedése révén kénhydrogén keletkezik és a víznek kénhydrogén szagot kölcsönöz. A kénhydrogén a humuszban oldott kolloid vasat kicsapja az oldatból, azonban ez olyan finom elosztásban lebeg a vízben, hogy sokáig nem ülepedik le. Ez a vasszulfid adja a víz fekete színét. E víz főjellege tehát a sziksótól való lugosság, azután a kénhydrogéntartalom, végül a lebegő állapotban levő kolloid vastartalom. Legjellegzetesebb típusa ezeknek a fekete tavaknak a Palicsi tó. Vannak azonban olyan tavak is, melyeknek kénhydrogéntartalma egyenesen a gázexhalációból ered és ezekben igen sok szulfidsó van, melyek a vegetációnak nem kedveznek. A kénhydrogén erős szagot kölcsönöz a tó vízének és a nép „Büdös tónak" nevezi őket. Ezenkívül vannak még sós tavak is, melyek sótartalmának fő része a nátriumklorid. A tóvizek összetétele. 1926-ban a szikes talajok vizsgálata, valamint a Duna-Tisza-közi csatorna előmunkálatai alkalmával nagyon sok tó vizét vizsgáltuk meg. A vizsgálatok eredményét a mellékelt táblázatban közlöm. Valamennyi tóvíz lúgos hatású. Mindben van bikarbona szóda, nyáron sziksó, szénsavas mész, magnézia, kénsavas mész, glaubersó és konyhasó, csak az arányok változnak. Nyáron, a párolgás fokozódásával, a tóvizek összetétele megváltozik. Szénsav elvonás következtében a szénsavas mész lassankint kiválik a vízből, ezzel szemben a magnéziumkarbonát felszaporodik. Végül