Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móric dr.: Adatok Pécs környékének hidrológiájához II.

Adatok Pécs környékének hidrológiájához 23 állomástól délre, a Közvágóhíd szomszédságában, a siklósi országút mellett 1913—14-ben kb. 119 m magas térszínen fúrta a budapesti Hidrorészvénytársaság. A fúrás 304 m mélységet ért el. Fúrási mintái nincsenek meg; szelvénye a beküldött szelvényrajz szerint a következő: A fúrással 30 m mélységig sárga homok, kavics és homokkő váltakozó rétegeit, tehát a pontuszi rétegek felső színtáját harántolták. 30—182 m-ig, tehát 152 m vastagságban szürke agyag és homokos agyagrétegek következnek, amiben 70—100 m között kövületek is fordultak elő. Sajnos, hogy e kövületekhez sem lehetett hozzájutni. Mindennek dacára kétségtelen, hogy ez az agyagos rétegcsoport a felső pontuszi emelet alsó szintjét képviseli s megfelel a tortyogói fúrásokban és a többi pécsi fúrásban talált kövületes homokos agyagrétegnek. 182 m-től, majdnem a fúrás aljáig, 302 m-ig, mészmárga, mészkő, kavicsos mészkő sokszorosan váltakozó rétegei következnek agyag, homok és kevés kavics közbetelepülésével. A szelvény szerint 225—235 m között a mészmárgában kövületek is fordultak elő. Ennek a 120 m vastag rétegcsoportnak felső része kétségtelenül a szarmata rétegeket képviseli, de valószínű, hogy az alsóbb rész már a felső mediterrán emeletbe tartozik, mert a szarmata emelet egyetlen fúrásban sincsen ilyen nagy vastagságban kimutatva. A szelvény legaljára, 302—304 m-re, kemény kő és palában kvarc van bejegyezve. Ez a réteg vagy a Villanytelep és Sertéshízlaló fúrásából leírt konglomerátumot, vagy esetleg már a kristályospalát is jelölheti. A Villanytelep fúrásával szemben ebben a fúrásban a neogén medence belseje felé, a szarmata emelet rétegei — úgy látszik — nemcsak megvastagodnak, hanem változik a szedimentáció is, amennyiben az ott még egyöntetűen mészkőtől képviselt rétegcsoport márgásabb lesz, agyag-, homok- és kavicsrétegekkel is váltakozik. A szarmata rétegek és a szedimentációjának még erősebb változását látjuk tovább délebbre a Sátortábor fúrásában. Ezzel a fúrással a szarmata rétegekben számos víztartóréteget harántoltak át, amik 24 óránként szivattyúzással 475 m

3 28° C vizet szolgáltattak. A fúrás alkalmával a víz a felszín fölé 1.5 m magasra emelkedett. 9. A Honvédsátortáborban 1892—94-ben a honvédelmi minisztérium a ZSIGMONDY céggel vízre fúratott, de az 523 m mélységre lehatoló fúrás eredménnyel nem járt és pedig talán azért, mert a fúrás kb. 46 m magas térszínen történt, míg a többi pécsi fúrásokban a víz emelkedése alig éri el a 124—125 m absz. magasságot. A földtani intézetben lévő fúrási mintákat részben ZALÁNYI BÉLA vizsgálta át s határozta meg a benne talált kövületeket, míg a 372—432 m közötti rétegek iszapolási maradékában előforduló töredékeket SCHRÉTER ZOLTÁN főgeológus volt szí-