Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - ifj. Lóczy Lajos dr.: A tihanyi hidrológiai kutatások és azok geológiai tanulságai

A tihanyi hidrológiai kutatások és azok tanulságai. 133 megfelel a jó ivóvíz követelményeinek, amely úgy ivásra, mint háztartási és ipari célokra igen alkalmas. A tihanyi kikötőtől délre a Nyársas hegyen, de általában Tihany déli részében ugyanezek a homokos rétegek minden valószínűség szerint jóval magasabban, cca 12 18 m-nyire a Balaton vízszíne felett helyezkednek el, míg a Balaton nívójában itt a mélyebb agyagos rétegek szerepelnek. Utóbbiak impermeábilisak lévén a vizet nem vezetik, minek folytán ott, ahol az agyaghorizont vastag, ott a balatonviz besziiremkedése nem játszhatik szerepet. Ennek megfelelően Tihany déli és délnyugati oldalán, vagyis Andráskirály földjén és a Szarkádi hegyoldal alatt húzódó keskeny partszegélyen, ahol a tó vizszinében vastag tömött pontusi agyagok szerepelnek, kézifúrásaim tanúsága alapján nincs kilátás arra, hogy kisebb mélységekben kellő menyiségü, ivásra alkalmas vizet lehessen nyerni. A tihanyi kikötőtől délre a Balaton vízszínében települő agyaghorizont feküjében ismét homokos rétegek települnek, melyeket már idb. LÓCZY LAJOS a halászház előtt eszközölt balatoni fenékfúrás alapján felismert. Utóbbiak jelenlétét a fent leírt Il-ik számú fúrás is igazolta, amely vékonyabb agyagrétegekkel váltakozó vastag homokrétegeken hatolt keresztül, mely utóbbiak bőséges vizet szolgáltattak. Kétségtelen, hogy ez az alsó rétegösszlet sztratigruüai értelemben mélyebb horizontnak felel meg, mint a CONGERIA UNGULA CAP RAI: szint és valószínűleg a pannóniai pontusi rétegek horizontjait foglalja magába. Az elmondottakból kiviláglik, hogy Tihany gyors fejlődésével kapcsolatos emelkedő vízszükséglete, nagyobb költségeket igénylő mélyfúrások nélkül is, részben csekély mélységű kútaknák által, részben pedig kisebb (50 70 m) mélységű fúrt kutak által, kristálytiszta egészséges és elegendő mennyiségű vízzel fedezhető lesz, minek folytán a több millió pengő költséget igénylő ama nagyszabású tervnek a megvalósítása, mely a kitűnő zalai karsztvizek egyikét (az aszófői forrás vizét) óhajtaná Tihanyba vezetni, szükségtelenné vált. Ha a Il-ik számú fúrás szelvényét szembeállítjuk a tőle délnyugatra alig 750 m távolságra eső 1-ső számú fúrás szelvényével, úgy azok lényeges különbségeket mutatnak. Míg az I-ső számú 42 m mélységig lesüllyesztett fúrás, kevés kivétellel, túlnyomó részben tömött vízátnemengedő pontusi agyagot tárt fel és vizet nem szolgáltatott, addig a Il-ik számú fúrás, vékony pár méteres agyaghorizontokkal váltakozó 4—8 m vastag, bő vizet tartalmazó laza homokrétegen hatolt keresztül. Emellett az I-ső számú fúrásnál hiányzanak azok a kemény konkréciós kőpadok is, melyeket a Il-ik számú fúrás 17.15 m-ben és 26.24 m-ben átütött. Mindez arra mutat, hogy dacára a vízszintes településnek, már ily kis távolon belől, egészen más kifejlődésű pontusi képződmények lépnek fel, vagyis a CONGERIA UNGULA CAPRAE-t tartalmazó horizontnak fekii-