Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - ifj. Lóczy Lajos dr.: A tihanyi hidrológiai kutatások és azok geológiai tanulságai

A tihanyi hidrológiai kutatások és azok tanulságai. 127 Kőgátak, védőfalak, de főként megfelelő módon végrehajtott kiszárítás útján magának a kereskedelmi kormánynak kellene gondoskodnia ezen állandóan veszélyeztetett partrész megfelelő védelméről és szabályozásáról, amely ijy körülmények közt sem építkezésre, sem pedig földmívelésre, illetőleg parkírozásra nem alkalmas. Ezidőszerint a partrogyás veszélye főként a Szérűskertek alatti hegyoldalban fenyeget, ahol az útépítés megbolygatta a magas part egyensúlyhelyzetét és elvette annak természetes támasztékát. E partrészen ugyanazok az agyagos rétegek átnedvesedése okozta a csuszamlásokat, mint amelyek a Fehér-partokon is szerepelnek. Tihany déli részében idb. LÓCZY LAJOS'szelvényeiben a Balaton víztükre alatti nívóban egy második, alsó homokrétegösszletet jelöl meg a balatoni fenékfúrások szolgáltatta adatok alapján. A halászház előtt ugyanis 1.70 m-es sikér vízben a Balaton színétől számított 8 m mélyen, a fúró a szálban álló pontusi agyagok alatt vastagabb homokrétegbe hatolt. Az alsó és felső pontusi homokrétegösszletet elválasztó vastag agyagos horizont, amely a Balaton víztükre felett kb. 14—16 m magasságig emelkedik, a Fehérparoktól egészen a Szérűskertek aljáig követhető. Andráskirály-földje, amely a katonai térképen még Újlak néven szerepel, a feltöltés előtt tulajdonképen értéktelen mocsaras, lápos terület volt, amelyet a Balatontól csupán annak turzása, vagyis egy keskeny kavicsgát határolt el. A régi révház feletti templomrom mellett lévő feltárásban végzett 8—10 m-es kézi fúrásaim arról győztek meg engem, hogy a Balaton színe alatti 9 m mélységig ugyanazok a fiatal tőzeges, szurokfölddel váltakozó laza iszapos agyagok vannak kialakulva, melyek az egész feltöltött terület altalaját jellemzik. Andráskirály-földjének ezen lerakódásai kétségkívül igen fiatal óalluviális mocsárüledékek, melyek a Balaton egykori lagunájában keletkeztek. A tihany-szántódi szoros széljárás okozta ellenkező irányú áramlásai ugyanis tóparti turzásokat, homok és kavicsgátakat halmoztak fel, úgy a keleti, mint a nyugati oldalon, úgyhogy azok idővel összeérve egy elmocsarasodott lagúnát alakítottak. A feltöltési munkálatok feltárásai arról tesznek tanúságot, hogy a tőzeges képződmények többször ismétlődnek homok és agyaglerakódásokkal, amiből viszont arra következtethetünk, hogy a pleisztocén óta a Balaton különböző magas vízállásainak megfelelően megismétlődhetett a mocsárképződés és időnkint a Balaton vize teljesen elborította e területet. A feltöltött terület párkányán, a Cserhegy és a Kopaszhegy déli lejtőinek völgyületeiben részben aeólikus, részben pedig esővizektől összemosott negyedkorú laza üledékek fedik el nagy vastagságban a pannóniai 1 Idb. Lóczy Lajos: A Balatonkörnyék geológiai képződményei. 548. old.