Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - ifj. Lóczy Lajos dr.: A tihanyi hidrológiai kutatások és azok geológiai tanulságai

128 ifj. Lóczy Lajos dr. pontusi képződményeket. Ezen alluviális üledékben, melynek vastagsága helyenkint megüti a 10—14 m-t is, a templomrom alatti feltárásban ókorbó és középkorból származó cserepeket, fegyvertöredékeket és hamvvedreket is találtam, annak bizonyságául, hogy a Tihanyi rév mindenkor fontos átkelőhely volt. Szálban álló pontusi rétegek a nyugati oldalon a templomromtól nyugatra a Szarkádi erdő szélén jelennek meg ismét a partban, ahol a Balaton vízszínében tömött, vízátnemengedő kék agyagrétegek települnek, melyekben egy 12 m mélységig lesüllyesztet fúrólyuk jelentősebb vízmennyiséget nem tálát. A fent ismertetett geológiai viszonyok alapján Andráskirály-földjén építendő kulturtelep vízellátását a következő javaslatot tettem: Minthogy a szóbanforgó terület altalajában mindenütt jelentős vastagságú 1—9 m vastag , bomlási terméket bőven tartalmazó tőzeges mocsárföld és iszapos homokos agyag települ, a kulturtelep vízellátása helyben mélyeszteti talajvíz kutak által nem valósítható meg. A tihanyi kikötő környékén nyert hidrológia tapasztalatok után ítélve ugyanis ivásra alkalmas baktériummentes jó rétegvíz csak oly helyeken volna kis mélységben nyerhető, ahol kutaknak segélyével a Balaton vízfelülete által egyensúlyban tartott, részben attól is táplált talajvízhorizont szálban álló pontusi homokrétegekben volna megüthető. Ilyen lehetőségek pedig Andráskirály-földjéhez legközelebb a Fehérpartok alatt és a Halászháztól keletre mutatkoztak. Aknák és kézifúrások útján ugyanis arról győződtem meg, hogy az utóbbi helyeken a Balaton víznívója alatti 7—8 m-es mélységben vastagabb pontusi homokszintek települnek, melyek jóllehet nem egészen agyagmentesek, azonban víztartó szempontjából mégis számba jöhetnek. Sajnos a Fehérpartok aljában mélyeszteti mintegy Ilm mély akna és kézifúrás 8 m mélységben gejziritkavicsba ütközött, annak bizonyságául, hogy az nem szálban álló pontusi képződményeken hatolt keresztül. Itt tehát legfeljebb csak valamely csúszó lapon, a rogyott pontusi homoktörmelékben lehet kisebb mennyiségű és nem tökéletesen filtrált vizet nyerni. Dr. CSEQEZY kémiai elemzése szerint a 11 m-es aknában nyert víz rendkívül keménynek és erősen gipszesnek bizonyult, úgyhogy az a vízellátást illetőleg szóba sem jöhetett. Eltekintve a víz nagy keménységétől, a Fehérpartok alatti partrész, már a fentebb említett suvadási veszély miatt sem felelt volna meg a vízmű elhelyezésére. Az említett viszonyoknál fogva a vízellátásnak egy másik, valamivel költségesebb módját kellett választanom, mely szerint a mélyebb víztartó pontusi homokrétegek megfúrását hoztam javaslatba. A szemben lévő somogyi part kútfúrásai ugyanis amellett tanúskodtak, hogy a pannóniai pontusi rétegek alsó szintjeiben is szerepelnek kisebb nagyobb vastag-