Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Löw Márton dr.: Újabb Gellérthegyi hévforrás nyomok

Ujabb Gellérthegyi hévforrásnyomok 111 legjobb ismerőjével, ö felhívta a figyelmemet arra, hogy a Rudasfürdő forrásai és vízvezető csövei szövevényes hálózatot alkotnak, melyek a Rudasfürdőtől délre is lenyúlnak és az úttestet is többszörösen keresztezik. Így, amíg megfelelő térképet nem tudtam szerezni, amelyre az egyes melegvízforrás nyomokat a nekik megfelelő helyre tehettem, nem álltam elő újból észleléseimmel. Tavaly ősszel azonban, amikor a Hidrológiai Szakosztály ülésen a Rudasfürdő Árpád-forrásának kitisztításáról és teljesen újból való foglalásáról volt szó és az Árpád-forrást meg is tekintettük, akkor ÉBNER JÓZSEF, az ásványvízüzem igazgatójának szíves közléséből megtudtam, hogy az Árpád-forrás a Rudasfürdő legdélibb forrása. Rögtön láttam, hogy az én megfigyeléseim sokkal délebbre érnek s hogy az általam megállapított nedvesedő foltok nagyobbik része nem származhatott a Rudasfürdő forrásaitól, vagy ezek vezetékeitől, hanem azok valószínűleg a Gellérthegy felől a Duna felé tartó melegvíz erektől származnak, amelyek a SCHAF ARZIK professzor úr által felfedezett szökevényforrásokat is táplálhatják.*) A Gellérthegy északkeleti sziklás hegyoldalán feltűnnek azok a vetők, amelyek meredeken állanak ugyan, de mégis nagyjában keleti dőlést mutatnak. A Duna eróziója a Gellérthegynek ezt a közelítőleg észak-déli vetőktől átjárt tömegét ÉNy—DK-i, illetőleg ÉÉNy—DDK-i irányban nyeste le. Ahol ez az erózió által kialakított ÉÉNy—DDK-i erodált part a főbb észak-déli vetőkkel metszésbe jön, ott lelhetők a legerősebb hévforrásnyomok. Ezt különösen szépen láthatjuk az Árpád-forrásnál, ahol dél felé még a porló dolomit is jelzi a hajdan magasabban kilépő hévforrás csatornáját. Ugyancsak megfigyelhető ez az 5. számú hévvízcsoportnál, amelynél így a 3. számú szökevény-forrással való összefüggés is felismerhető. A budai hévvizek eredetére az eddigi ismereteink alapján ma is a legvalószínűbb az a feltevés, hogy azok a Nagy-Alföld süllyedő medencéjéből, annak a mélyben felmelegedő kőzeteiből préselődnek ki. Felhajtó erejét a süllyedő medence tömege, valamint a mélységben keletkezett, felszabadult gázok adják meg. A fiatalabb vízzáró rétegek, mint például a kiscelli agyag, a hévvizek útját a medence pereme felé terelik, ahol azok a permeabilis kőzetek útján mint természetes hévforrások lépnek a föld felszínére. Ott, ahol ezek a vízzáró rétegek már teljesen hiányoznak — mint például a Gellérthegy északkeleti sziklás oldalán, le a Duna medrének kb. a közepe tájáig —, ott a természetes repedések, törések mentén szállnak fel legkönnyebben. *) Földtani Közi. L. kötet, 1920. p. 79.