Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Löw Márton dr.: Újabb Gellérthegyi hévforrás nyomok

112 Löw Márton dr. A térképen feltüntetett adatok a Gellérthegy tövében egy folytonos termális vonalat mutatnak. A Gellérthegy egy általában kelet-nyugati irányú antiklinális magját alkotja, amelynek a két szárnyán, ahol a Gellérthegy dolomitja már többé-kevésbbé be van takarva fiatalabb vízzáró rétegekkel, fakadnak a természetes források. Feltehető, hogy a két forráscsoport közötti részben az antiklinális tengelyében és az arra merőleges vetőkben van tulajdonképen a hévvíz legkedvezőbb feltörési helye. Ezeken a helyeken azonban a Duna eróziója a dolomitot erősen feltárta. Ezért a dolomitban felszálló hévvizek egy része a Dunában tör fel. Az így megcsapolt hévvíztartóban a víz színe kissé alacsonyabb lesz, mint az antiklinális szárnyában levő források vízszíne. Hogy a Duna vize nem nyomul be a hévvízcsatornákba, jóllehet a szökevény-források a Duna medrében fakadnak, azt igazolják Schafarziknak az 1. számmal jelölt forrásnál a Duna igen alacsony vízállásánál végzett mérései,*) amelyek szerint a forrás vizének hőmérséklete 44° C, hasonló a Rudas-fürdő magasabb szintben fakadó forrásainak hőmérsékletéhez. Ennek oka, hogy a hévvíztartó ban a víz nyomása mindig nagyobb, mint a Duna vizének nyomása, amit a margitszigeti artézi kút, a városligeti artézi kút, sőt a Rudas-fiirdő forrásainak a Duna legmagasabb vízállásánál magasabban emelkedő vízszíne is igazol. A hévforrások vízállásának a Duna vízállásával való változása épen onnan származik, hogy a Duna vize kis és magas vízállás mellett a folyó medrében fakadó hévforrásokra változó, hol kisebb, hol nagyobb nyomást gyakorol s így a felfakadó víz mennyiségét befolyásolja, ami viszont a parton feltörő hévvizek vízszolgáltatására ellenkező irányú befolyást gyakorol. Magasabb Duna-vízállásnál magasabb a források víznívója, tehát több vizet szolgáltatnak, alacsony Duna-vízjárásnál alacsonyabb a források vízszíne s így kevesebb vizet adnak. Mindez azonban a Duna vizével való keveredés kizárásával megy végbe. Másképen állunk azonban a csapadékvizekből eredő, magasabb víznívójú és nyomású karsztvizekkel, amelyek bizonyára állandóan keverednek különböző hévvizeinkhez kisebb-nagyobb mértékben. Dunavíz csak akkor elegyedhetik a hévforrások vizébe, ha a forrásokban a víz színét szivattyúzással,

xtehát mesterségesen a Duna mindenkori nívója alá süllyesztjük. A továbbiakban felvetem a következő kérdéseket: 1. Van-e szükségünk a szóban levő területen újabb hévvizek felkutatására? 2. Ha igen, úgy milyen mélységben fogjuk a megfigyelt nyomokon a hévvizeket elérhetni és mi a várható mennyiség? 3. Milyen természetű vizet remélhetünk? Az első kérdés megvilágítására a Budapest székesfővárosi Szent *) Idézve legutóbbi *) alatt.