Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Löw Márton dr.: Újabb Gellérthegyi hévforrás nyomok

Újabb Gellért-hegyi hévforrásnyomok. Irta: LÖW MÁRTON dr.*) Még 1923 február 21-én az Erzsébethíd budai hídfője és a FerencJózsef-híd között a Gellérthegy kőoszlop-kerítése mellett elhúzódó gyalogjárón elszórtan kisebb-nagyobb olvadozó, átázott szakaszokat lehetett élesen megfigyelni. Közelfekvő volt a gondolat, hogy a gyalogúton a hó helyenkinti nedvesedését, olvadását az út alatt elvonuló melegvíz illetőleg annak párája okozza. Éppen ezért visszamentem a Rudasfürdővel szemközti és táblákkal is megjelölt forrásokig. Ott igen erősen olvadozott a hó. Azután, hogy az úton jelentkező nedves foltok helyét megrögzíthessem, levázoltam a kőkerítés oszlopait és ezekhez viszonyítva jelöltem meg azokat (1 — 5 és 7. sz. folt). Fenti megfigyeléseimet február hó 22-én még egy kis nedves folt (6.sz. folt) észlelésével egészíthettem ki. Azóta több esztendő telt el és több ízben megkíséreltem az akkori megfigyeléseket megismételni, de ezek a nedves foltok olyan tisztán és világosan nem mutatkoztak, mint 1923-ban, aminek a főoka az, hogy a meteorológiai viszonyok ehhez a megfigyeléshez akkor igen kedvezőek voltak. Ez mindjárt szembetűnik, ha megnézzük az 1923 év február havára Budapestre vonatkozó meteorológiai feljegyzésekből a hőmérsékletiés csapadék-viszonyokat feltüntető adatokat. Február 9-től kezdve a napi hőmérséklet minimuma fagypont alatt van, a maximum pedig a 2.2° C-t nem haladja meg.** Az így lehűlt és aránylag száraz talajfelszínre hull reá február 13-án az első hó. Ezt követi egy hét még további hősüllyedéssel és havazással. Ez a fagypont alatt hullott finom szemű porhó normális körülmények között Budán sehol az olvadásnak nyomát sem mutatta. (A Gellérthegy dunaparti talpa csaknem egész napon át árnyékban van.) Még élesebbé tette a jelenség megfigyelését az éjjel vagy hajnalban hullott vékony hólepel. Az olvadó hó okozta foltokat már akkor azzal magyaráztam, hogy azok a Gellérthegy sziklái felől a Duna felé haladó melegvízjáratoknak az úttal való kereszteződései. Éppen ezért közöltem akkor megfigyeléseimet WESZELSZKY GYULA professzor úrral, mint a hévforrások egyik *) Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1930. március 26-án tartott ülésén. **) Meteorologiai és földmágnességi intézet évkönyve. LIII. Kötet 1923 p. 3.