Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Vendl Aladár dr.: A talajvíz az óbudai suvadásos területen
68 VENDL ALADÁR DR , Az óholocén kezdetén a Duna ismét nyugatra került ebben a mélyebb szintben s itt oldali eróziójával nemcsak a mésztufát tördelte le s hordta el az alatta levő pleisztocén kavicsos homokkal együtt, hanem a kiscelli agyag felső részét is erodálta 104—108 mat. sz. f. magasságig s eközben a kiscelli agyagban meredek partfalat vájt ki. Ez a meredek, a Bécsi-úttal párhuzamos régi part, még ma is szembetűnik, bár az erózió és az azóta itt végbement suvadások már sokat változtattak az eredeti térszínen. Itt a hegy lábánál a lejtő jóval meredekebb (néhol csak 1 : 0 9 — 1 : l-3), mint a magasabban levő hegyoldalon. Az óholocén végén s az újholocén elején a Duna újból kelet felé távozott a hegység tövétől. Az óholocénben képződött meredek partfal folytán a kiscelli agyag fölöt kelet felé szivárgó talajvíz akadály nélkül szivárgott ki az akkori Duna partfalából. A Duna bevágódása folytán az eredeti egyensúlyi helyzet megbomlott s a meredek parton megindultak az első suvadások. Később az erózió és a gyakori suvadások következtében azonban megint egyensúlyi állapot fejlődött ki, a nagyobb mozgások megszűntek s legfeljebb csak igen kicsi talajelmozdulások álltak elő. Újabb nagyobb mértékű suvadások valószínűleg főként csak akkor indultak meg újból, mikor a téglagyárak a lejtő keleti tövében megkezdték az agyagásást, továbbá a téglagyáraktól függetlenül is akkor, ha a tél igen hideg s hosszantartó volt. (Hosszantartó fagy!) Igen régi, — esetleg részben még óholocén, — csúszások nyomai a terület morfologiáján is szembetűnnek: helyenkint a lejtő lépcsőszerüen alakult ki: hirtelen meredek keskeny sávok váltakoznak csaknem vízszintes területekkel. Az egyes lépcsők magassága legtöbbnyire csak 1—2 m. Mivel azonban a suvadások alkalmával el nem mozdult részletek a rajtuk levő lösz következtében csaknem függőleges falak alakjában maradnak meg, a lépcsők igen meredekek s ezért nagyon szembeszökők. Néha a lépcsőn még az egykori suvadás fülkeszerű bemélyedése is észrevehető. (2. ábra.) A legtöbbször azonban ez a bemélyedés ma már nem látszik. Néhol a régi talajmozgások nyoma a kiscelli agyagban képződött gyűrődéseken is szembetűnik, pl. a Bohn-féle téglagyár agyaggödre északi falának nyugati vége körül. Néhol a kiscelli agyagban levő mészkőkonkréciók helyzetéből tűnnek szembe az egykori talajmozgások, (Fényes Elek-utca környéke.) Bár ma a téglagyárak agyagásásait ellenőrzik s az agyaggödrök lejtőjének szögét előírják, mégis megkezdődnek a suvadások, ha az agyag felső része a talajvíz hatására annyira átnedvesedik, hogy az agyag erősen meglágyul, sőt esetleg a folyósság határát is eléri. Különösen könnyen képződnek suvadások ott, hol az agyag rétegei kifelé dőlnek. Mindig a talajvíz át nedvesítő hatása folytán állnak elő
