Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Vendl Aladár dr.: A talajvíz az óbudai suvadásos területen
A TALAJVÍZ AZ ÓBUDAI SUVADÁSOS TERÜLETEN 69 a suvadások, soha sem előzetesen meglevő csuszamlási síkok mentén. A suvadások nemcsak az agyaggödrök területén, hanem a hegyoldal keleti meredek lejtőjén, azaz a régi óholocén parton is előállnak. Ismeretes, hogy a suvadási pálya agyagokban annál meredekebb, minél szárazabb az agyag és annál laposabb, minél nedvesebb a plasztikussá vált agyag. A lösszel borított területeken azonban ez a megállapítás nem általános érvényű. Nevezetesen a lösz mindig meredek, csaknem tökéletesen függőleges síkok mentén válik el és csaknem tökéletesen függőleges falakban áll meg. Ezt a jellemző tulajdonságát a lösz a suvadások közben is megtartja és mindig azt észleljük, hogy az el nem mozdult löszfal, illetőleg annak hozzáférhető része, függőleges, bármennyi vizet is tartalmaz az alatta levő agyag, mely a suvadási felületet alkotja. E meredek löszfal magassága függ a lösz vastagságától s a talajmozgás mértékétől. Egyes kedvező esetekben, mikor a lösz 2 m-nél nem vastagabb és így néha az állva maradt lösz egész vastagságában hozzáférhető, azt látjuk, hogy a lösz teljes vastagságában függőleges maradt. A suvadási felület meredeksége a kiscelli agyag minőségétől is függ. Ha az agyag homokkőrétegeket tartalmaz, akkor a suvadási felület általában egész hosszában meredekebb; különösen akkor, ha a rétegek befelé dőlnek. A suvadási felület alsó részének alakja, mely az agyagban képződött, az agyag víztartalmától függ. E felületek általában gyengén hajlottak s a suvadási pálya valószínűleg hiperbolikus. A suvadások lényege abban áll, hogy az erősen átnedvesedett agyag fölött levő kőzetek a lejtő irányában lefelé csúsznak. A lecsúszott tömeg vastagsága különböző, 7 m-nél azonban vékonyabb szokott lenni. Minden suvadásban megfigyelhető itt, hogy lényegében a lösztakaró csúszik lefelé. 2. ábra. Régi suvadás folytán előállt térszíni egyenetlenség.
