Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pávai Vajna Ferenc dr.: A lillafüredi kutató mélyfúrás eddigi története és geológiai viszonyai

48 PÁVAI VAJNA FERENC DR. csigák, kagylók éljenek, de az bizonyos, hogy a kalciumhidroxid oldata a levegőn buzogva átalakul kalciumkarbonáttá s ha sok kicsapódik, hogy mésztufaborsókő, vagy kristályhalmaz lesz-e belőle, az a közegtől, a töménységtől,a hőfoktól és még sok egyébtől függ. Ennek megoldása a kémikusok feladata! Mindenesetre itt a Biikkhegység mélyreható pikkelyes-áttolódásos tektonikus, időnkint megelevenedő mozgásai nyomán akár forró, szénsavas források fel-f

elfakadására gondolunk, akár lúgos, meleg vizek feltörését keressük, a levegőn s különösen lehűlve ezeknek a vizeknek az oldataiból le tudjuk vezetni a mésztufát, borsókövet, kristálycseppkövet s faunahiányt egyaránt, de a hideg karsztvizű Szinva patakból soha! De menjünk a tektonika nyomán egy lépéssel tovább. Miért van a mészkő és pala tektonikailag összezúzott határán a fúrásban sok pirit, mint más melegforró-vizek rezervoár kőzeteiben látjuk másfelé? Miért vannak a Szinva völgy alsó mésztufás szakaszán a kőzetrepedések mészkőben kristályos dolomittal, kristályos romboéderes (1. 9. sz. kép), sugaras kalcittal, sőt vörösagyagba ágyazott izlandi-páttal kitöltve, miért vannak ennek a mészkőpikkelynek a kőzetei egyes zónákban másfelé is kristályos porrá alakítva, vagy miért olyan kilúgzott, mintha kovás volna, miért ül a repedéseiben a pirit? Miért van a feküben következő meszes dolomitban tektonikus vonalmenti átalakított falú függélyes barlang? De különösen miért és hogyan képződtek a fúrólyuk melletti Szent István barlang gyönyörű kivájásai, belül-felül zárt üregei, ahol a kivájó, igazában kioldó tényező csak alulról felfelé mozogva képezhetett felülbeiül zárt üregeket, sőt olyan formákat, amelyek arra vallanak, hogy a repedéseken alulról felnyomuló oldóanyag akadályba ütközve homorú üreget vájt ki s visszafelé, lefelé áramolva szétnyitott ujjakhoz hasonlóan mosta ki a mészkövet, de szabadulva az üregből, nem vízmódjára lefelé haladt, hanem a fajsúlya olyan volt, hogy bár nagy üregbe jutott, nem vissza a mélybe, hanem felfelé haladt s most már felfelé is ujjasan oldotta ki a mészkövet? (1. 6. sz. kép.) Aki egyszer látta a Szent István barlang első nagy termének fenékfülkéjét és a többi homorú kimosást minden olyan helyen, ahol a mélyből jövő oldószer akadályba ütközik, az ha látta, vagy csak el tudja képzelni a monterotondói (Toscana) mészkőhegyek gőzexhalációit, lehetetlen, hogy ne gőz-, gáz exhalációk oldóhatására gondoljon itt is. S a Szeleta barlang jobboldali legmélyebb fülkéjének sűrű újhegy benyomatát utánzó kimarásai a függőleges falakon, ahol a cseppkő még nem vonta be (1. 8. sz. kép), miért olyanok, mint azok a kioldások, amelyek azon a mészkődarabon láthatók, amelyet onnan hoztam, ahol Olaszországban 100 km-re minden fiatal vulkánosságtól ma is gőzt pipálnak a triaszmészkő üregei, repedései? (1.7. sz. kép.) A 7. sz. képen jobb- és baloldalt olyan mészkövek vannak, amelyeket itthon a mélyfúrási üzemeknél aktív gőzzel oldottam ki. Amint így is látható, ezek a kioldási formák az idő rövidsége miatt (28 nap!) gyérebbek, de azonosak a Szeleta barlangban és az Olaszország természetes gőzexhalációs mészkövein