Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pávai Vajna Ferenc dr.: A lillafüredi kutató mélyfúrás eddigi története és geológiai viszonyai

A LILLAFÜREDI KUTATÓ MÉLYFÚRÁS EDDIGI TÖRTÉNETE 39 A kutató fúrásban jóformán állandóan volt víz, amelynek szintje eleinte a felszínalatti 23 m-ben állott s fenékhömérséklete a hideg, sokszor fagyos Szinva vízzel való állandó öblögetés ellenére 14—15 fok C volt. 397'00—407 közötti szakaszban egy átfúrt repedésrendszerből a felszín fölé is emelkedő és kiömlő vizet tártak fel. Ugyanakkor a fúrásban a fenékhőmérséklet lehűtött és rendes maximum—minimum hőmérőkkel mérve 18 fok C-ra emelkedett fel 10 m előrehaladás után. Tekintettel, hogy 397 m-ben megelőzőleg ugyanazok a hőmérők 15'00 fok hőmérsékletet mértek, a fúrólyuknak és víznek 300 fokkal való felmelegedését egy újabb 18 foknál melegebb víz felmelegítő hatásának gondolhatjuk. Továbbfúrás alatt a csővezetés folytán a víz nívója leszállott a felszínalatti 14—17 m mélyre, de nem ment le a megelőző 24 m-es felszínalatti nívóig. Érdekes, hogy ettől kezdve az öblögető szivattyú leállítása után egy darabig a fúrólyukból a víz a mellékelt képen látható módon a felszín fölé ömlött ki (1. 2. sz. kép a kötet végén.), s azután szállott le a vízszint fokozatosan a 14—17 m-es állandó víznívóra. Ennek a jelenségnek éppen úgy, mint később a 855 m-ből észlelt 2 5 m magasan való vízkiömlésnek pontos magyarázata az üreges, repedezett, tehát nem zárt edény rendszert képviselő mészkőben bajosan precizírozható, bár kétségtelen, hógy ez az átfúrt mészkőpikkely úgy feküben, mint távolabb a fedüben is palapiKkelyek közé van befogva s a Szinva völgy felett 2—300 m magasban tekintélyes vízgyűjtő dolinás területen folytatódik s így üregeiben és repedésrendszereiben a vizén hidrosztatikus nyomás is érvényesülhetne. Meg kívánom jegyezni, hogy 2643 és 424-7 m-ben kénhidrogén s 3583 m-ben meg nem gyulladó, csípős szagú gázt (valószínűleg CO2, vagy N) is észleltek fúrás közben. Miután 1928 december 22-én elérték a fúrásban a palákat, az addig szokásos módon hőmérséklet mérést végeztek a fúrólyuk fenekén. A hőmérők kihúzásakor azt tapasztalták, hogy a hőmérőket az azokat burkoló vascsőbe benyomult 70 légköri nyomásnál nagyobb nyomású fenéken levő víz összetörte, mert a vascsőburok végét elzáró vastag parafadugó összezsugorodott, megkeményedett és oldalán kioldásszerü barázdák keletkeztek, amit eddig a mészkőben feltárt víznél nem észleltek. Ettől kezdve tömített fémelzárást alkalmaztak a hőmérők tokjára, de ellenőrző kísérletképpen, amint az a lillafüredi építési kirendeltség 1929 január 5-én kelt jelentéséből kitűnik, pontosan lemért átmérőjű és magasságú, új tiszta forróvízben kiáztatott parafadugókat bocsátottak le a hőmérőkkel egyszerre a fúrólyuk fenekére, amikor is 24 órai ottani állás után kiemelve, „a dugók a méretváltozáson kívül rugalmasságukat is nagy mértékben elvesztették s a megerősítésükhöz használt oxidált vörösrézdrót teljesen megtisztult". A Negretti Zambra-féle és rendes maximál hőmérsékkel mért fenék hőmérséklete ugyanekkor kereken 32 fok C-nak állapíttatott meg 1929 január 5-én 728"20 m mélységben. Meg kell jegyeznem, hogy