Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pávai Vajna Ferenc dr.: A lillafüredi kutató mélyfúrás eddigi története és geológiai viszonyai

40 PÁVAI VAJNA FERENC DR. megelőzően 700 m-ben december 3-án 23 2 fok C hőmérsékletet mértek a mészkőben, 727"40-ben pedig a palákban 1928 dec. 26-án 24 fokot, 1929 január 2-án 266-, 3-án 28- és 4-én 295 fokot anélkül, hogy tovább fúrtak volna s így bátran mondhatjuk, hogy a palába jutva napról-napra emelkedett a fenékhőmérséklet 23 2, 24, 26'7, 28, 29"5 és 32 fok C-ra, ami feltétlenül jelentős hőemelkedés, ha tudjuk, hogy megelőzően fúrásközben ebben az időben jóformán jeges Szinva vízzel öblögetve állandóan lehűtötték a fúrólyukat. A fenti gyors hőmérsékletváltozás tisztán annak tulajdonítható, hogy az összetört palákba benyomott csősaru nagy részben kizárta a kisebb hőmérsékletű, mészkőben keringő legfeljebb 24 fokos langyos vizeket s érvényesülhetett a mélységgel járó geotermikus grádiens. Meg kell azonban említenem, hogyha az észlelt akkori legnagyobb (32") hőmérséklet alapján számítjuk a 728"3 m mély lillafüredi fúrásban a geotermikus grádienst, nem az úgynevezett normális 33 m-es geotermikus grádienst, hanem kisebbet, kereken 31 m-eset kapunk az említett hidegvizes lehűtés és nem tökéletes karsztvíz zárás ellenére. Ezt a tényt és azt, hogy a palákban elért viz a parafadugót maradandóan összezsugorította s az oxidált vörösrézdrótot rozsdától megtisztította, olyan tényként kell leszögeznem, amely az 1929 január 8-án megtörtént cementezéssel végrehajtott vízzárás előtt állapíttatott meg. Ugyanakkor a kútból kanállal összekevert vízpróbát vettek. Ezt a kétségtelenül még karsztvíz, öblögető Szinva viz és palából származó vízkeveréket a diósgyőri vasgyárban BIBER JÓZSEF mérnök elemezte meg s az erre vonatkozó 18.552/1929. vasgyári számmal ellátott bizonylat 274—283 mgr szilárd maradékot, 9-0 mgr S0

3, 6*0 mgr Klórt (Na Cl-hez kötve) talált benne CO2 jelenlétét konstatálta és 10-65 összes keménységet, 10-64 változó keménységet, l'l tiszta mész okozta keménységet határozott meg 3*8 lúgossággal. Ezek az adatok a kevert víznek sem a parafadugóra, sem a rézoxidra gyakorolt hatását nem magyarázzák meg s így fel kell tételeznünk, hogy ez csak a fenéken érvényesült, ahol az úgylátszik kis menynyiségű fenékvíz kevésbé keveredve érvényesíthette ezt a hatását. A fúrólyukban 1929 január 8-án cementezték be a 72770 m-ben álló csősarut. Január 10, 11,20, 21 és 22-én a csőben maradt cementet felfúrták és kikanalazták, 23, 24, 25, 26-án előre fúrtak 728 20-tól 734 5 m-ig. 4 cement jól kötött, a víznivó jelentékenyen apasztható volt. Továbbá fúrás alatt a hideg öblögetés nyilvánvalóan többszörösen (250-szer) kicserélte a fúrólyukban a cementtől átalakult vizet, mire a hőmérséklet megint leszállott 24~5 fok C-ra, tekintettel, hogy az öblögető víz abban az időben 4—5 fok C hideg volt. Január 30-án újból cementeztek, most már azért, hogy az összeomló palát megkössék és szakaszonként csövezetlenül lehessen tovább fúrni. A cement azonban a fúrólyuk fenekén a most már karsztvízzel nem keveredő és palákkal érintkező vízben nem kötött. Február 6-án újabb cementadagolás, 10-én még mindig nem kötött, bár 4 százalék kalciumkloriddal keverték. Feb-