Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móricz dr.: Adatok Pécs környékének hidrológiájához

ADATOK PÉCS KÖRNYÉKÉNEK HIDROLOGIÁJÁHOZ 21 hegység tengelyével párhuzamos vetődés közül a legfontosabb az ú. n. Andrásaknai fövető, ami nyugat felé a Bertalanhegy északi oldalán behúzódik a kagylómész területére is, mentében összezúzva a mészkőrétegeket, kelet felé pedig a bányafeltárásokban a Szt. Istvánaknán túlig nyomozható. Hogy ez a vetődés a pontusikor után történt, kétségtelenül bizonyítja az, hogy a Széchenyiaknánál (Új Schrollakna) e vetődés a pontusi rétegeket is érte. Az Andrásaknai fővetőtől D-re egy vele közel párhuzamos vetődés megy keresztül azon a nyergen, amelyen a Tettye irányából a gyalogút a Bertalankápolna irányába átvezet. Ennek a vetődésnek mentén, a vetődéstől délre, a kagylómész K felé el van tolódva, míg a vetődés mentén úgy a Tettye felett levő Irma úti völgy mentén, mint a Franciaemlék fölött, a kagylómészben igen erős gyűrődés és zúzódás látható. Kevésbbé feltűnő, de mint később látni fogjuk, hidrológiai szempontból nem kevésbbé fontos az a tangenciális tektonikai vonal sem, aminek mentén a mélyvölgyi forrás mellett és attól nyugat felé, a wengeni pala és rhéti homokkő rétegei felszínre kerülnek. A haránt irányú törések közül legfontosabb hidrológiai szempontból az, ami a Tettye völgyének mentén közel É—D-i irányban húzódik s szintén benyúlik a kagylómész területére. Az utóbbi törésvonal mentén a völgytől nyugatra levő liászrög keleti folytatása a felszínen megszűnik és a völgy baloldalán a szarmatamészkő van a felületen, a Havi Boldogasszony hegyet alkotva (3. ábra). Kétségtelen, hogy az 1 = mésztufa, 2 — szarmatamészkő, 3 = felsőmediterrán (?) homok, 4 = alsóliász homokkő és pala. alsóliász rög keleti folytatása e vetődés mentén le van süllyedve s ott a kagylómész a felszínhez közel közvetlenül a szarmatamészkővel érintkezik. E vetődés mentén a kagylómész déli széle is a völgy baloldalán délebbre tolódott. A vetődés hatása meglátszik a kagylómészkő településén is, mert míg a Tettye-tér fölött emelkedő hatalmas sziklafalon a rétegek dűlése 30—35° K felé,