Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móricz dr.: Adatok Pécs környékének hidrológiájához

18 PÁLFY MÓRIC DR. levő karsztvízre a jelen esetben ez különösen azért fontos, mert a kagylómész erületet keleti szélén majdnem összefüggő vonulatban köpenyként szegélyezi s így meggátolja, hogy a mészkőben levő víz napszínre jusson. A kagylómész lerakodása után, valószínűleg már a középső triász végén, szárazra került a terület. A wengeninek vett márgacsoportot legjobban úgy foghatjuk fel, hogy az a visszahúzódó tenger édesvizű öblében keletkezett. A wengeni márga felett a rhéti homokkő vastag, terresztrikus komplexuma következik, ami fölfelé lassan átmegy a széntartalmú alsóliászba. Az alsóliász elején kerül a terület ismét víz alá, aminek szintje csak igen lassan, ingadozva emelkedik, alkalmul szolgálva a pécsvidéki nagyszámú széntelep képződésére. Ennek megfelelőleg előbb agyagos-palás rétegek rakodtak le homokkőpadokkal vegyesen, míg később már mindinkább meszessé vált a szedimentáció. Bár a rhéti homokkő egyes padjai víztartó rétegek, mégis az egész komplexumot a közbetelepült agyagos-palás rétegek miatt nem tekinthetjük jó vízátbocsátónak s így nemcsak a kagylómész fölé települt wengeni márga, hanem a rhéti képződmény is elzárja a kagylómészben levő vizet a felszínre jutástól. A hegység szegélyét alkotó harmadkori képződmények tárgyalására ismertetésem második részében térek át. Itt meg kell emlékeznem azonban még azokról a mezozoós rögökről, amik a főtörésvonal mentén, Pécstől nyugat felé, idegen helyen fordulnak elő. Ha egy pillantást vetünk az 1. ábrán közölt térképvázlatra, azonnal feltűnik, hogy Pécs város északi szélén a főtektonikai vonalat jelző gránitszalag és a campili mészkő, illetve a kagylómész között az alsóliász összegyűrt röge fekszik. Tovább nyugat felé pedig a kagylómész, majd pedig a werfeni pala és jakabhegyi homokkő rögei jelennek meg az alsówerfeni rétegeken, a főtektonikai vonal mentén. Tektonikai megjegyzések. Bármily kecsegtető feladatnak látszik is, még sem térhetek itt ki a Mecsek-Zengő vonulat tektonikájának részletesebb tárgyalására, s meg kell elégednem azzal, hogy csak a Pécs közelebbi környékén végbement hegymozgások lényegesebbjei közül említsem meg azokat, amik a víztartó rétegekkel szorosabb összefüggésben vannak. Kétségtelen, hogy a hegység mai képének kialakításában talán leglényegesebb szerepe a mezozoós terület déli szélét határoló ama főtektonikai vonalnak volt, amiről már előbb megemlékeztem s ami a hegység brachiantiklinálisának déli szárnyát elmetszi. Ettől a vonaltól D felé úgy a felszínen, mint a mélyfúrásokban, a fiatal harmadkori rétegek alatt, a mezozoikum déli szárnyának nyoma sincs, hanem alattuk közvetlenül a gránit, illetve csillámpala következik. A tektonikai vonal mentén azonban, annak északi szélén