Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móricz dr.: Adatok Pécs környékének hidrológiájához

16 PÁLFY MÓRIC DR. Cserkút környékén terresztrikus permi képződmény alakjában jut a felszínre, mégpedig a dómszerű szerkezetnek megfelelően északi részén É-i, keleti részén K-i és D-i részén D-i dűléssel. A permi képződmény felett vékonyabb rétegben egy gránit- és porfirkavicsokat tartalmazó durva konglomerát-pad fordul elő, amit BOCKH JÁNOS verrucano konglomerátnak jelölt s ami elválasztja a permi képződményt a felette levő jakabhegyi homokkőtől, amit BÖCKH már az alsótriászba osztott be. A jakabhegyi homokkő kemény, szürke és vörös, még szintén terresztrikus eredetű kvarcit-homokkőpadokból áll. A jakabhegyi homokkő vastag komplexuma északról és keletről körülveszi a központi magot, de déli szárnyának tekintélyes részét már az említett főtektonikai vonal metszi el. A jakabhegyi homokkő felett a werfeni rétegek következnek, mégpedig először azok alsó része, a seisi emelet-be tartozó vörös paláktól képviselve, azután a már tengeri eredetű márgáktól és lemezes, néhol dolomitos meszektől képviselt felső része, amiket a campili emeletbe kell sorozni. A werfeni rétegeknek úgy az alsó, mint a felső színtája a dómszerű településnek megfelelően, északon és keleten észak, illetve kelet felé dűlve ívalakban körülveszi a központi magot, de déli szárnyát a főtektonikai vonal már egészen elmetszette. A campili rétegek felett a középső triász kagylómészköve települ ugyancsak a dómszerű kifejlődésnek megfelelően É-i, majd K-i dűléssel; déli szárnya a főtektonikai mentén az előbbiekhez hasonlóan el van vágva. A brachiantiklinálisban keleti vége Pécs felett a Bertalanhegy gerincén süllyed a mélybe. Észak és északkelet felé azonban az idősebb képződményeknél nagyobb felszíni elterjedése van, amennyiben ott egy másik antiklinális fejlődik ki, amely az előbbivel párhuzamosan ugyan, de annál jóval keletebbre, egészen Vasasig követhető. A brachiantklinálisban és az északon hozzácsatlakozó vasasi antiklinálisban a képződmények kibúvása természetszerűleg lefektetett és fordított „S" alakban (—) mutatkozik, ami különösen a széntelepek lefutásán látszik jól. A széntelepek ezen lefutását, eddig ettől eltérőleg, a területnek a déli oldalról történt megtolásával szokták magyarázni. Tettye és a többi karsztforrás szempontjából a kagylómésznek és a felette következő wengeni rétegeknek van nagy jelentősége, sőt — mint látni fogjuk — az alsóliász-képződményeknek is nagy fontossága van. Ezért az alábbiakban ezekkel a képződményekkel kissé behatóbban kell foglalkozni. A kagylómész tömör fehér vagy világosszürke, néhol vöröses, helyenként kissé dolomitos, jól rétegzett kőzet. Rétegei azonban összetöredeztek sőt a vetődések mentén fel vannak állítva és erősen össze is vannak zúzódva. Egész tömegében igen gyéren kövületek is fordulnak elő, amint azt BÖCKH leírásából tudjuk. A mészkőkomplexus felső harmadában azonban van egy brachiopodás pad, ami majdnem kizárólag brachiopodák teknőiből áll. E kövü-