Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Ismertetések - Rohringer Sándor: A Duna–Tisza csatorna. Ismerteti: Szilágyi Gyula

ISMERTETÉSEK 135 csatorna látszik előnyösnek; a csatorna bevételéből csak a fenntartás és üzemköltség térül meg, tehát a csatorna csak á fond perdu építhető; viszont a befektetett tőke munkaalkalom teremtésével szociális célokat szolgálna; mindenekfelett pedig a csatornaépítés szükségességének döntő kritériuma az, hogy milyen hatással lenne szemes terményeink elhelyezése tekintetében a nyugati piacok megtartására és bővítésére. Ez az utóbbi szempont esetleg indokolhatja az egyébként nem rentábilis csatorna megépítését. A befektetés jövedelmezőségének biztosítására úgy a régebbi, mint az újabb idők tervezői megoldásokat kerestek, erre vezethetők vissza a mélybevágású hajózó csatornának öntözéssel és vízerő termeléssel kombinált tervei. Míg a régebbi tervek csak 7—8 m

3 sec vizet szándékoztak a Dunából kivezetni, a néhány évvel ezelőtt készült tervezés már 50 sőt 100 m

3/sec vízzel számol, amellyel a dunai és tiszai oldalon összesen 30—50 ezer hold öntözését és a tiszai oldalon levő lépcsőkön mintegy 6000 lóerő teljesítőképességű erőtelep üzemét akarja ellátni. Ez a megoldás az első pillanatra igen tetszetősnek látszik, azonban sokkal kedvezőtlenebb színben tűnik fel, ha meggondoljuk, hogy ezzel kapcsolatban először is a budapesti kereskedelmi és ipari kikötőnek a soroksári Dunaágat elzáró vízbeeresztő müve volna jelentékeny költséggel kibővítendő, azután a HoszPoezKY-féle állóvizü csatornával szemben a hajózásra nézve is hátrányos, továbbá 50 m

3 víz átvezetése esetén a bevágás mélysége a 26 m-t is eléri, amivel a mély bevágáshoz fűződő nehézségek és bizonytalanságok fokozódnak és végül a csatorna méretei oly nagyokká válnak, hogy a kiemelendő föld mennyisége 64 millió m

3-re rúg, vagyis a HoszPoezKY-féle mélybevágású csatornához viszonyítva 26 millió, vagy a csatorna lejtők meredekebbé vételével legkedvezőbb esetben is 20 millió m

3 földmunka többletet jelent. Ha a földkiemelés költségét köbméterenként 1 pengővel számítjuk, csak a földmunkánál 20 millió pengő költségtöbblet mutatkozik, amelyet az öntözés és vízerőtelep sem együttvéve, sem külön-külön a ráeső részt nem bírja el s még ehhez hozzájárul az is, hogy az öntözés és vízerőtelep érdeke a vízmennyiség tekintetében ellentétes, amenynyiben májustól szeptemberig, vagyis az évnek egyharmadrészében az öntözés elvonja a vizet az erőteleptől. A tanulmány adatai szerint egy vízlóerő létesítési költsége 3000 pengő volna, tehát a vízerőtelep nem volna rentábilis. Másfelől az öntözés befektetési költsége holdankint 304 pengő lenne, amit viszont a föld nem bír el. Fejtegetéseinek eredményét a következőkben foglalja össze: Egyedül kivihetőnek látszó megoldás a magasvezetésü csatorna; a mélybevágású csatorna gondolatát végérvényesen el kell ejtenünk. Az integer Magyarországon úgy a szolnoki, mint a csongrádi vonal egyformán indokolt lett volna, mai határaink közt azonban a budapest—szolnok, vezseny—öcsödi csatorna kiépítése látszik előnyösnek, tehát ez a vonal volna beható műszaki és kereskedelmi tanulmány tárgyává teendő. Szilágyi Gyula