Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Ismertetések - Rohringer Sándor: A Duna–Tisza csatorna. Ismerteti: Szilágyi Gyula

134 ISMERTETÉSEK Maros szabályozása esetén az erdélyi nyerstermények útja lett volna, mai határaink közt azonban a csongrádi torkolat a tápláló terület fekvését tekintve nem előnyös. Hátránya: a nagyobb hossz és a már említett nem előnyös Tiszába-torkolás. Mindkét magasvezetésű vonal esetén a felső bögék vízveszteségét a Dunából szivattyúzással kell pótolni, továbbá mindkét vonal esetén a dunai oldalon 10—15 ezer holdnyi területen öntözés is lehetséges. 3. A budapest—csongrádi mélybevágású vonal (HOSZPOCZKY terve): hossza 136 km, kamarazsilipek száma 5, mai építési költség 105 8 millió pengő. Előnye: kevés zsilip, a víznek szivattyúzás nélküli szabad átvezetése, és némi öntözés lehetősége. Hátránya: a mély bevágás, a talajvíz mélyre leszállítása, nagy földterület kisajátítása, az építés és fenntartás nehézségei és bizonytalanságai, amik az előirányzott nagy építési költségen felül is igen megdrágíthatják és főleg ezek a bizonytalanságok igen lerontják a Duna-Tisza szabad vízátvezetés nyújtotta előnyöket. A szolnoki és csongrádi magasvezetésű vonalak tényleges hosszát tekintve, a csongrádi vonal lényegesen hosszabb ugyan, azonban ha a forgalom szempontjából a tarifális vagy üzemhosszat tekintjük, amelyben minden egyes zsilipélésnél az elvesztett idővel egyenértékű 3-5 km utat számításba vesszük, a zsilipek száma folytán a csongrádi vonal üzemhossza 5 km-rel rövidebb a szolnokinál. A háború előtti tervezések a csatorna forgalmi tápláló területe gyanánt a Felső-Tisza vidékét, Erdélyt, a tiszántúli Alföldet és a Bánátot vették számításba. Az akkor legnagyobb tételként szereplő Erdély, továbbá a Felső-Tisza vidéke és a Bánát ma gazdaságilag is kisiklott a kezünkből, a gazdasági súlypont északra tolódott el és ennek folytán a csongrádi vonal jelentősége lényegesen csökkent, a szolnoki vonal jogosultsága pedig előtérbe lépett. A szolnoki csatornatorkolathoz viszonyítva a Körösnek a Tiszába való betorkolása és ezáltal a Körösök vidékének a csatorna forgalmába való bekapcsolódása kedvezőtlen, amit a tanulmány szerzője azzal küszöböl ki, hogy a DunaTisza csatorna kiegészítőjéül Tiszavezseny és Öcsöd között a Tiszát a Körössel összekötő, síkvidéket átszelő, 20 km hosszú csatorna gondolatát veti fel. Ezzel a kiegészítéssel a budapest—haraszti—szolnok—vezseny—öcsödi csatornavonalat látja alkalmasnak arra, hogy a Tiszántúlnak, mint a csatorna kezünkben levő mai fogalmi területének tömegforgalmát magához vonja. A tanulmány ezután tarifális és statisztikai adatok alapján tárgyalja a Rajna-Majna-Duna csatorna kiépítésével a távolabbi nyugat felé irányuló víziút szállítási költségeit, továbbá a Duna-Tisza csatornán szállításra kerülő áruk tömegét és szállítási költségeit és a csatornaforgalomból várható jövedelmet. Számszerűleg kimutatja, hogy a csatorna építésébe fektetett tőke kamatjövedelme egyáltalán nem biztosítható s éppen a befektetés nagysága és előrelátható deficitje az építésnek legnagyobb akadálya. Eddigi fejtegetéseinek tanulságaképpen leszögezi, hogy a magasvezetésü és a mélybevágású csatornatípust egymással szembe állítva, a magasvezetésü